Kellemes ünnepeket!

Így a blogon keresztül szeretnék mindenkinek, aki ezeket a bejegyzéseket olvassa, áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni, és hasonlóan boldog, és főként egészséggel teli új évet kívánni!
Köszönöm, h ennyien olvassátok, hogy érdekel titeket, mi történik velem, velünk, hogy foglalkoztok kisebb-nagyobb bajainkkal, és hogy tanácsot adtok és tapasztalatot. Örülök, h csatlakoztam ehhez a bloghoz, hogy megismertem Perecet és másokat is. Annyi jó emberrel vettem fel a kapcsolatot, és annyi szeretetet, megértést kaptam tőletek.Úgyhogy ha csak így, de szeretném megköszönni nektek, hogy vagytok.:) Vigyázzatok magatokra és egymásra!

"Semmi sem fontos az emberi lélek betegségeinek kezelésénél, egyedül csak az, hogy a beteg higgyen. (...) És főként: higgyen a saját gyógyulásában. Abban, hogy célja és föladata van még az életben, amit el kell végeznie. Aki mindezt nyújtani tudja a betegnek, az gyógyít." Wass Albert

Most kicsit ilyen érzéseim vannak. Hogy végzem tisztességesen a napi feladataimat, teljesítem a kötelezettségeimet.És sikerül is szépen minden. Ha fejfájósan, ha szenvedve, de megcsinálom. És valahol ez a betegség erősít, mert más, agydaganat nélkül élő, nem csinálja meg azokat a dolgokat, amelyeket én pedig akarattal és kitartással megcsinálok. Nem dicsérem ám magam, csak most, ma kicsit büszke vagyok az 5-ös vizsgámra! :)))) És még tegnap este nem hittem benne, hogy bírok még egyáltalán tanulni.  Ha sikerülne megvalósítani az álmaimat, a nagyobb dolgokat is az életemben... Miért ne? Tudom, hogy szorgalommal, kitartással és szeretettel menni fog!

Szép napokat!

Ma találkoztam, illetve találkoztunk Holzleiter Fannival, akit már ismerhettek pár tv-s műsorból. Izomsorvadásos lány, de életvidám, mosolyog mindig, ez is a beceneve, hogy Mosolyka. Nagyon jó életpéldával tud szolgálni nekünk meg mindenkinek. Őt nem zavarja semmi, próbál örülni annak, hogy él, és kihasználni minden lehetőséget, amit az élet kínál.Megtalálhatjátok a bloggját a google-ban. Szóval ez egy nagyon jó élmény volt most, hogy amúgy is elég stresszes voltam az utóbbi napokban. Nehezen gyűröm le a szorongást. Összegyűlik egyszerre sok minden, és feszült leszek tőle. A suli nehéz, és nincs időm kikapcsolódni, várom már az ünnepeket, hogy pihenjek. Persze tudom, h megcsinálom, mert mindig mindent megcsináltam, és bár okosnak nem tartom magam, de szorgalmas az vagyok. csak mindig túlidegesítem magam.és sokszor úgy érzem, hogy felesleges dolgokat tanulok feleslegesen. A fejem fáj rendszeresen, de nem érzem, hogy jobban fájna. És nem érzem, hogy a gyógyszer hiányozna. A mellem nem feszül annyira, mint régen.Nem is akarom újból szedni a tabikat, csak ha a véreredmény vlmi drasztikus változást mutatna. Már azért legalább fél éve nem szedem, és azt hiszem ez már egy statisztika arra, hogy érdemes volt elhagynom. Ahogy Perec is mondta, lehet feleslegesen mérgeztük magunkat évente. Csak azért nem fogom szedni, mert más kezelést az orvosok nem tudnak ajánlani. Inkább majd igyekszem sokat nevetni, csinálni amit szeretek, és örömet szerezni másoknak.:)
Szép napokat, és kitartást mindenkinek!

Gyógyszer off

A kezdeti lelkesedés után igen gyorsan feladtam a küzdelmet...
Az oka főként a mellékhatások, vagyis, hogy úgy éreztem képtelen voltam megszokni az állandó fáradtságot reggelente, az időnként fellépő hányingert, a fejfájásokat, a feszültséget, ami bennem volt...
Aztán meg ott volt a tény, hogy nem tudtam eldönteni, tényleg jót teszek-e magammal. Nem akarom én gyógyszerrel mérgezni a szervezetem. Szóval úgy döntöttem megint ellentmondok az orvostudománynak és befejeztem.
Na de hogy jól döntöttem-e majd a jövő elárulja.
Tejcsorgásom még mindig van, de más tünetem nincs szerencsére.

Az elmúlt pár napban megint többet fáj a fejem. De így van ez, egyszer jobb, egyszer rosszabb. Lüktet a halántékomon, hasogat hátul. De a mellem nem feszül, és ez továbbra is jóhír. Próbálok nem hiperérzékeny lenni, jól kezelni a dolgokat. Persze nem mindig könnyű: család, suli stb. Nem tesz jót, ha idegeskedik az ember, és ha sokáig rágódik vlmin. Pedig én is ilyen vagyok, és szorongok. A szorongás pedig rosszabb, mint a félelem. Az már egy állapot. Pedig hosszú hónapok óta küzdök ellene. Úgy érzem sikerült is eredményt elérnem. Jobban vagyok, és sokszor tudatosan tudok pozitívan gondolkodni. Jaj, de hosszú és fárasztó ez az út, harc az egésszel, a körülményekkel, a megnemértésekkel, azzal, hogy jól döntsek, h el tudjam mondani, hogy fáj... De még mindig megéri ez a harc. Érzem, hogy megéri. Megérte már eddig is.

Mostanában elég jól vagyok szerencsére.Gyorsan telnek a hetek, és nekem is sok a dolgom. Elég nehéz ez a szemeszter, de igyekszem helytállni.
Szép hétvégém van, és a fejem is csak délelőtt fájt. Egy frissítő masszázs persze mindig jól esik a páromtól!:) Néha a sok fejfájástól már húzódik, ég a bőröm. Ilyenkor már tényleg csak az alternatív megoldások maradnak. Egyelőre nem érzem a gyógyszer hiányát, és jó érzés, h elalvás előtt nem agyalok azon, h be kell megint venni a gyógyszert.
Szép hetet nektek, és vigyázzatok magatokra, és egymásra!pusy

Örülök, h helyzetjelentést adtál, Perec!Már hiányoztál!:) Remélem jól reagálsz majd a gyógyszerre, és csökken a prolaktinszinted.
Én a hétfőt mindig fejfájással kezdem, de most azért elég jól bírom.Alszom egy napot, és jobban leszek majd.Múlt héten borzalmasan voltam, mert beteg is voltam, és ez meg a fejfájás, hát nem kívánom senkinek.
Egyelőre még nem érzem, h rosszabb lenne az állapotom a gyógyszer nélkül. A mellem nem fáj jobban, bár tudom, h hónapok kellenek míg a gyógyszer kitisztul a szervezetemből.
A hangulatom ingadozik, és sokszor elviselhetetlen vagyok mostanában. Bár nem gondolnám, h ez a lakóm miatt van. Csak hirtelen minden összegyűlik.De ez a hét már biztos csodás lesz!:)Hétfő... próbálok rá pozitívan gondolni: Új hét, új örömök, és sok nevetés!:) Szép hetet nektek!pusy

Perec percei

Hát még Etti leállt a gyógyszerrel én újra elkezdtem szedni.
Augusztusban otthon voltam 3 hétig s letudtam az éves kontrollom. Voltam MRI-n, vérvételen és végül az endokrinológusomnál. Eredmények: MRI-n megint nem találtak semmit, azaz a daganat úgy néz ki tényleg felszivódott :). Vérvételen azonban a prolaktin szintem még mindig 600 felett van, ami azt jelenti hogy a normál határérték felett. Adenoma nincs, és a prolaktinom mégsincs normál értéken belül. Ennek ugye millió egy oka lehet állitólag (lehet utána kellene már olvasni hogy mi más még...), de az orvos rögtön azt mondta szedjem újra a gyógyszert. Ki is irt egy éves adagot, amiből én 3 dobozzal hoztam ki.
Bár ellene vagyok a gyógyszernek, nem egyszer leálltam róla, és tudom, hogy talán sokkal inkább köszönhetem a búzafűnek, és a megváltozott hozzáállásomnak a gyógyulásom, de bizonyos okokból mégis azt szeretném, hogy lemenjen a hormonszintem is, amire most az egyetlen megoldásnak a gyógyszer tűnik.
Annak ellenére hogy nagyon kicsi adaggal kezdtem el (75mg-nak a negyedét szedem), minden reggel igen erős fejfájásra ébredtem az első héten, mostanra már elmúlt, szóval lehet emelni az adagot.
Hát hogy mi a jó megoldás, gyógyszer vagy nem, fogalmam nincs. Mindenkinek a körülményei válogatják. Nekem a jövőbeni tervek miatt azt kivánja meg az életem, hogy szedjem egy kis ideig, de nem akarom több mint fél évig.
Fél év múlva majd megirom megint az eredményeim :)

by perec

nem érzem még a gyógyszer hiányát, és a mellem is alig feszül. ezt persze még nem tulajdoníthatom annak, h a gyógyszer nélkül gyógyulok. de azért mindenképp jó jelek ezek.a fejfájással harcolok azért, de nem rosszabbodik.arra azért már egyre több bizonyítékom van, h a szeretet és a nyugalom gyógyít...:)

Újra suliban.Talán nem is baj, mert jobban lefoglalom magam. Viszont reggeltől estig suliban vagyok. Nem tesz ez túl jót a fejemnek, de azért elviselem. És igyekszem nem túl sokat gondolkodni ezen az egészen. Úgy teszek mint mindenki más, csinálom a napi teendőimet, apróságokról beszélek.De néha máshol jár az eszem, és szeretném megosztani valakivel, hogy mi fáj.De inkább még hagyom az egészet, és élvezem még az utolsó jóidőket. De tudom, h egyre jobban fogom bírni a megterheléseket, és élhetek még majd egyszer fájdalmak nélkül.

Végre...

Végre eljutottam a dokihoz. Elmondta, amit én szinte biztosra tudtam, h nem változott semmi. A lakóm továbbra is 11 mm, egy helyben toporog. Mindenesetre, mintha bevillant volna neki valami, azt mondja nekem, hogy ez azért már furcsa, h az évek alatt nem változott semmit.Jé, tényleg?!Én tavaly is ezen voltam már kiakadva, ezen a semmin! Azt mondta, próbáljak meg nagyobb adagot szedni, ha tolerálja  a szervezetem. Az MRI előtt is már jóval nagyobb adagot szedtem, h hátha mire az MRI lesz, valamit változik. De úgy látszik nem volt sok értelme. Vérvételem csak februárban lesz. Én úgy döntöttem most, h nem szedek gyógyszert, februárig biztosan nem. Aztán ha a prolaktinom rendben lesz még így is, illetve nem lesz túl magas, akkor tudni fogom, h tényleg nincs értelme szednem a bromot. És pedig tudom, h minden rendben lesz. Ezt akartam a nyáron elérni, h egy kicsit szemléletmódot váltsak, h szeressek, mozogjak...És úgy érzem, sikerült is nagyjából:) Tudom, h rajtam múlik az egész.

Hm, elég jól viselem most ezt a hetet.És most még a mellem se feszül, pedig ilyenkor már szokott nagyon.Tényleg úgy érzem, hogy kezdek jobban lenni. Ilyenkor belegondolok, h az orvosok tömik a beteget a sok gyógyszerrel, amiről azt se tudjuk jóformán mi, csak azt mondják, ez való erre. Holott lehet tiszta felesleges. Csak adják, hogy úgy tűnjön, mintha kezelnének. Mert vajon ki tudja, hogy minden hipofízis adenómás betegnek ugyanazt a bromocriptine-t tartalmazó gyógyszert kell-e szednie? Vagy egyáltalán kell-e szednie?Mert ha kiderül, h jobban vagyok, sőt rendbejövök úgy h abbahagytam ezt a gyógyszert, akkor azért pipa leszek.Persze lehet, h tévedek, mert azért még hosszú út áll előttem, h rendbejöjjek. Lehet, h csak szeretek összeesküvés-elméleteket gyártani.:) De ez még a jövő titka...

ma nem túl, de azért vagyogatok. mindig olyankor tér vissza a fejfájás, mikor nem számítok rá.de azért azt mondom, ha összevetem az elmúlt heteket, akkor még mindig jobb, mint azelőtt. és abbahagytam a gyógyszer szedését. nem látom értelmét, h 20 évesen tönkre tegyem a szervezetemet, főleg ha nem változott semmit az állapotom az elmúlt 3 évben. az orvos úgyis mindig azt mondja, h nem a lakómtól fáj a fejem. hát akkor lehet a gyógyszerektől...

Sziasztok!

Kicsit pihentebben, kicsit nyugodtabban érkeztem haza.Hogy többet együtt voltam a párommal, az is biztos segített. Többször rámférne ez a távolság otthonról.
A fejfájásom mostanában enyhült. Szerintem jót tesz neki, h elkezdtem sportolni. Pár hete kezdtem el reggelente futni. Eleinte nagyon nehéz volt, de szeretem és érzem, hogy a szervezetemnek is jót tesz.Jobban érzem magam a bőrömben. Egyre többet bírok futni, és valahogy agyilag is pihentebb vagyok. Tényleg sokszor minden fejben dől el.
Már csak  a helyes táplálkozásra kellene ráállnom, az nem megy ilyen jól. Csokit ennék csokival legszívesebben!:) Gyümölcsöt meg ilyeneket eszem azért, csak a főtt kajákból, meg ebédre vacsorára keveset. Valahogy nem kívánom a kaját. Aztán sokszor fáj a pocim. De azért már javulok, többször rászólok magamra, hogy egyél már. Pedig ám nem vagyok egy nádszálvékony alkat és mégis.
Na a lényeg, h elvagyok mostanság. Mondjuk mégcsak hét eleje van, de remélem kitartok!
Szép hetet nektek, vigyázzatok magatokra!

Na sikerült elintézni az időpontot, és aug. 30-án megyek dokihoz. Beszéltünk egy másik nővérkével, ő meg azt mondta, h azon a napon még beleférek... Nem háborgok, örülök, h legalább ezt így sikerült elintézni. A mellem egyébként megint elkezdett feszülni és fájni. A fejfájásom szerencsére enyhült.
Jövő héten megyünk Balatonra, remélem ott sikerül kicsit zavartalanul nyugodtnak lennem.
Vigyázzatok magatokra!
Etti

Hát ezt muszáj leírnom, mert erre azért én se számítottam...És bármennyire is igyekeztem,mégis felhúztam magam rajta. Hívjuk a doktornőt, mondják, lejöttek az eredmények. Hívjuk vissza őket délután, hogy adnak időpontot.Jó, visszahívjuk. Találjátok ki mikorra kaptam időpontot???!!! Szeptember 3.!!!Normálisak ezek??? Mikor mondtuk neki előtte is, hogy nekem akkor már suli van, Győrben vagyok, nem tudok onnan-ide rohangálni. Kérdjük nem lehetne-e augusztusban vlmi időpont. Nem, nincsen. Ezért csináltuk pedig, h elmentem még júniusban MR-re, hogy mindent el tudjak intézni nyáron.Én Győrben ott vagyok koliban egész héten, nehéz lesz megoldani. Miért vállalnak akkor annyi embert, ha nem bírják a tempót?Úgyis tudom, h kb. 5 percet leszek bent nála, mert nem mond semmit. Telefonban megkérdeztük tőle, h rosszabbodtak-e a eredmények. Annyit mondtak, hogy nem. Ez végül is jó. De én tudtam, hogy ez lesz, hogy stagnál a dolog. De én nem tudok ennek már régóta örülni, mert ugyanaz fog folytatódni mint eddig. A nagy semmi. Amint lehet, leváltom ezt az orvost, bár nem tudom, miért tartja magát annak...
Na jó, kicsit kidühöngtem magam, már jobb!:)) Felesleges idegeskednem.
Remélem a hétvégém jó lesz!:)És tiétek is! Vigyázzatok magatokra és egymásra!puszi

Sziasztok!
hát még mindig nincsenek eredmények.... nem vagyok meglepődve. ahányszor felhívjuk őket, azt mondják, hívjuk fel őket majd pénteken, majd jövő héten...Igazából nem vagyok ideges, se felháborodott, inkább már-már közönyös. Perec azt írta, vannak még kivételek. Én még keresem őket!:) De bár az eszem azt mondja, hogy nem változott a lakóm helyzete, én hiszek a gyógyulásban továbbra is.És próbálom élni az életem, kapcsolódni a világhoz. H hogy vagyok? elég jól, tényleg elég jól. És plusszban valóban bizonyítékot találtam rá, hogy a szerelem gyógyít! :)))Találtam egy jó idézetet, már rég írtam nektek:

"Minél betegebb az ember, annál magányosabbnak érzi magát, annál jobban szorong és annál kedvetlenebb. De minél többen veszik körül, minél több szállal kapcsolódik az élethez és mindahhoz, ami életkedvet önt belé, annál hamarabb fordul a kocka." (David  Servan-Schreiber)

Tudjátok, mikor idezetet keresek ehhez  a bloghoz, sosem azt írom be a keresőbe, h idézetek betegségről, hanem h idézetek egészségről! És azt hiszem, ez jó jel:)))))))

Szép napokat!

na MRI is megment,de még nem tudom az eredményeket.nem írtam hamarabb, mert azt hittem, meglesznek már az eredmények, és azokat szerettem volna elsőként tudatni veletek. de ma felhívtuk az endokrinológust, h lejöttek-e már az eredmények, de még semmi.még egy hétet szerintem biztos kell várni. szörnyű, milyen lassan megy nálunk minden. ott nem, ahol voltam az MRI-n, ott az egész részleget átépítették, a gép is új lett, hiper-szuper lett minden.és mire időpontot is kapok az endokrinológushoz, az lehet még plusz két hét. az egész körzet hozzá jár, és ő is nagyon lassan dolgozik.és annyit várok, lehet nem is fog semmi olyat mondani, amit ne tudnék. jó lenne máshoz járni, de itt a közelben nincs más. kedvesnek kedves, de nem az lenne a lényeg. érzékeny, fáradékony és fejfájós vagyok most.próbálok sportolni, h lefoglaljam a gondolataimat. és azt hiszem segít is.néha elvesztem a hitem, h vlmi is változni is fog, de azért mindig próbálkozok vlmivel. ha a lakómat nem is tudom eltünteti, legalább a fejfájást próbálom majd csökkenteni. sajnos sok minden történik az életünkben, ami által legyengülünk, elveszítjük életkedvünket, bátorságunkat. de talán szándékosan van így, h erősebbek legyünk, és megértsünk olyan dolgokat, amiket mások nem. a legnehezebb megpróbáltatás, hogy szembeszálljunk magunkkal.
egyébként tudom, h ez nem a reklám helye, de bemásolok ide egy linket, amivel mostanság foglalkozom. egy lehetőség, amivel élhettek ha akartok. meg lehet próbálni, vesztenivalótok nincs.csak regisztrálni kell. ha belevágtok, akkor lehet tudtok majd az életszínvonalatokon javítani. ha szeretnétek. én sok érdekes, hasznos dolgot olvastam itt:
http://kmdholding.com/hua9240

vigyázzatok magatokra!szép napokat!

előbb teljes erővel rám tört megint a fejfájás... csütörtökön MRI, bárcsak változna már vlmi! én nem tudok örülni a stagnálásnak.évek óta ugyanazt hallgatni. de azért remélem a legjobbakat!majd írok!vigyázzatok magatokra!

Minimum egy csokit kapnak...

Augusztusban haza megyunk 3 hetre, tobbek kozott nyaralni, de akkor mar beleiktatok egy nagy kontrollt is. Mivel otthon az egeszsegugyben meg a maganrendelesekre is be kell honapokkal elotte jelentkezni, ezert mar most felvettem a kapcsolatot az orvosomma. Legolcsobb lehetoseget valasztva email-t irtam neki. Hat napokkal kesobb sem erkezett valasz. Ekkor anyukam felhivta, es a noverke elmondta, hogy inteznek mindent, kiharcolnak nekem meg egy idopontot is MRI-re. Aztan meg tegnap a doki bacsitol kaptam egy uzenetet, hogy elnezest a kesoi valaszert de mar biztos ertesultem rola anyukamtol, hogy porbalnak nekem minden vizsgalatra idopontot keriteni, es osszehangolni mindent...
Hat ilyen is van! Jo pelda is, es komolyan megkonnyeztem, hogy ez velem tortenik, hogy ennyire fontos vagyok a dokimnak, hogy ennyit foglalkozik azzal, hogy minden ohajomnak eleget tegyenek.
Azt hiszem, az egeszsegugyre rahuztak egy burkot, rossz hirnevet generalva neki, de a benne levo egyenek azert kulon-kulon nem is olyan rosszak, mint ami egyuttesen alakult ki velemenykent roluk.

Gyorsan telnek a napok, és mindig van valami, ami lefoglal szerencsére. Itt a nyár is végre, sokáig váratott magára, ahogy az is, hogy én is jobban legyek. szép hétvégém volt, boldog és nyugodt voltam. ez mindenképp segített, h jól érezzem magam végre. jó egy kicsit nem törődni semmivel csak magammal és pihenni. na de h hogy vagyok fizikailag? elég jól. a fejem persze fáj, de most elég tűrhető, el tudom viselni. a mellfeszülésem szerencsére elmúlt.remélem még sokáig tudok ilyen jól lenni.
vigyázzatok magatokra!

Ma nem igazán voltam jól. Kikészít a mellfeszülés és fejfájás. Most még a szokásosnál is jobban fáj.Az éjszakáim sem  jók emiatt. Ingerlékeny és érzékeny vagyok, és ez főleg a legrosszabb pillanatokban jön elő. Pedig annyira igyekszem normálisan viselkedni, jól csinálni a dolgokat, senkit sem bántani meg. Pedig az életem egyáltalán nem normális. Utólag bánom, és tudom, mit kellett volna tennem. Néha jobb, ha nem mondjuk ki a gondolatainkat, nem mutatjuk ki az érzéseinket. Örülnöm kellene egyáltalán annak is, h van, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Elfogadja  a betegségem, és képes szeretni. Nem tudom, olyan bonyolult ez az egész. Amilyen könnyen tudok örülni, olyan hamar elszomorodni. Végül is, az ember maga cipeli a keresztjét, nem igaz? Lehet a holnap sokkal szebb lesz, és sokkal kevesebb fájdalmam lesz. Ezt kívánom magamnak, de nektek is! Szép napokat!

Sziasztok!
Remélem minden fejfájós sorstársam bírja a strapát!én végre végeztem a vizsgákkal. furcsa, h nincs már tanulnivaló.na de hát megküzdöttem érte, nem véletlen, h így alakultak a dolgaim.
úgy néz ki a munkát is megkapom nyárra, holnap lesz egy megbeszélés, aztán már biztosra fogom tudni. bár eleinte féltem a dologtól, de most már örülök neki és várom.Kicsit majd elterelik a gondolataimat.
A fejem folyamatosan fáj, rendszeresen vannak belenyilallások, és sokszor vagyok rosszkedvű. A mellem is nagyon fáj.De igyekszem jól viselni, nem panaszkodni. talán csak itt a blogon szoktam panaszkodni- És itt meg lehet soknak tűnik. De nem akarom magam sajnáltatni, csak egyszerűen leírom, mi van velem.
Én örülök, ha látom, h napról napra rátalálnak új emberek erre a blogra. Egyrészt mert képet kapnak erről a betegségről azok, akik nem sokat tudnak róla, vagy mégcsak nem is hallottak róla, másrészt meg akik ugyanebben a cipőben járnak, azoknak pedig reményt és kitartást tudok/szeretnék adni.
Úgyhogy mindenkinek szép, fájdalommentes napokat kívánok!

Kicsit megviselt vagyok az utóbbi napokban.lehet a frontok tesznek tönkre,nem tudom. de nagyon sokat fáj a fejem.próbálok a hangulatomon javítani legalább.azért nem hagyom magam olyan könnyen legyűrni!
tanulgatok. pénteken ha minden jól megy, lesz az utolsó vizsgám. aztán nyár.
bár szeretnék valahol dolgozni is. mert az se jó ha az ember otthon van egész nyáron.meg muszáj lefoglalnom magam, mert különben csak agyalok..előre idegeskedek, h hogyan fog eltelni a nyár. tudom, hülyének néztek, mert mások azt mondanák, bárcsak mindig nyár lenne. de nekem sokszor kínszenvedés.párommal nem tudok annyit együtt lenni, amennyire megérné.talán majd lesz egy közös kirándulás, de aztán ennyi. kicsit letört vagyok, mert mindig ilyenek járnak fejemben. mások meg mindig mondják, h de jó már végeztél, élvezheted a pihenést.ilyenkor felteszek  az arcomra egy fáradt mosolyt.
muszáj lesz dolgoznom, hogy lefoglaljam magam.ígérem összeszedem magam. mindig megígérem...
lehet csak a sok fejfájás készít ki. néha nem bírom. de majd csak jobb lesz.
vigyázzatok magatokra!
Etti

Sziasztok!
remélem mindenki jól van, vagy legalább igyekszik jól lenni betartva a pozitív gondolkodás szabályait!:)
én jól viselem a vizsgaidőszakot, próbálok mindig egy-egy nap pihenőt tartani. az idő beosztásában legalább jó vagyok, ezzel mindig így voltam.mindent pontosan előre megterveztem és végre is hajtottam. tegnap elég sokat fájt a fejem, szinte egész nap.de nem akarok tudomást venni róla, néha már sikerül is. ilyenkor gyorsan el kell foglalnom magam.most is tompán sajog, de elalszom hamar, és minden rendben lesz. álmomban legalább nem fáj semmi. mellem sem feszül most. próbálok mozogni, sok zöldséget enni (legalábbis többet mint eddig), jókat nevetni, és nem agyalni egész nap. ez az utóbbi nem megy mindig, mert pl. ma is elfeledkeztem magamról, és el kezdtem gondolkodni, h mi lesz holnap,meg holnapután, meg  mi nem lesz. és ilyenkor olyan hamar elszomorodom, nehéz összeszednem magam.én olyan hamar el tudom sírni magam! nem olyan könnyű a gyakorlatban is legyinteni és elhinni, minden rendben lesz. de ezt kell tenni mégis, megpróbálni, hinni, hogy csak jobb lehet ezek után, és nem aggódni feleslegesen.
most az a dolgom, h tanuljak, és szeressem a hozzám közel állókat, szeressem magamat. néha jó lenne más, új társaságba járni, és akkor talán nem gondolkodnék annyit, és nem lennék annyit egyedül. szeretem a kihívásokat, mégis mintha elkerülnének engem a "kalandok". na de ez már egy másik történet.:)
a legközelebbig pedig itt van egy egyszerű, de nagyon igaz idézet Wass Alberttől:

"A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek."

Vigyázzatok magatokra!

Fogyatékosság

Mint már többször is említettem, gyógypedagógusnak készülök. Sokan nem is tudják, hogy mit takar ez valóban. Igazából értelmileg, testileg (vagy mindkettő) sérült, fogyatékkal élő kicsikkel fogok foglalkozni, ha minden megy majd a maga útján. Hogy engem melyik szakirány érdekel a legjobban? én úgy tervezem, hogy mozgássérült kicsiket és a korai fejlesztést választom, a kettőt egybekötöm. távolinak tűnik ezt elérni, és annyi teherrel, főleg lelki teherrel jár. De azért nemcsak fájdalmat, problémát, hanem rengeteg mást is tanulok ezen a pályán. Saját magam is fejlődöm. Azok az emberek, akik képesek egy akadályozott gyereket felnevelni, és sokszor elveszíteni, feláldozni értük saját magukat, na szóval... le a kalappal. Ezektől az emberektől annyi mindent lehet tanulni, és a fogyatékkal élőktől is. Tudnék erről regényeket mesélni, de nem erről akarok írni. A lakómmal kapcsolatban is folyamatosan fejlődök. Nem veszem ezt már annyira tragédiának. Ez nem fogyatékosság, hanem betegség. Ezzel tudok egy teljes életet élni (még a fájdalmakkal együtt is). És le is tudom győzni. A fogyatékosságot nem lehet, az megmarad örökké.
Az egyik szeminárium kapcsán el kellett olvasnunk egy könyvet- Jean-Louis Fournet: Hova megyünk, papa?
Egy apa írja meg történetét, akinek két fogyatékkal élő gyereke született. Úgy írja meg, mintha a fiainak írná, hogy emlékezzen a világ rájuk. Bár a fiúk sosem tudnak megtanulni olvasni, testileg, értelmileg is sérültek. Furcsa, megindító és csodálatos, amiket ez az apa ír. Főleg egy apa szemén át, ritkán lehet ilyet olvasni.És néha humorral ír, de olyan szívfacsaró humorral, te keserűséggel, és önvádlással. Ajánlom mindenkinek, mert az emberek tele vannak szánalommal, téves elképzelésekkel, és előítéletekkel, hogy milyen, amikor valakinek fogyatékkal élő gyermeke van. Ha tudjátok, szerezzétek be, pici, vékony könyv és olvassátok szeretettel, mert máshogy nem lehet!
ölellek titeket! Etti

Sziasztok!
Remélem mindenkinek jól telik a hét. most, h túl vagyok 3 zh-n, kicsit pihenhetek én is.nem mondom, h teljesen jól vagyok, de azért egész jól. a hétvégén borzalmas hasfájásom volt, vagy nem is tudom pontosan mi fájt, valahol inkább a vakbelem környéke. nagyon fájt, ha nevetnem kellett. mondta  a párom is, h most szó szerint halálra tudna nevettetni! de azért túléltem, és elmúlt. velem is mindig van vlmi.egyszerre össze tud jönni sok minden, aztán úgy érzem beleroppanok, ha elhagyom magam. de azért mindig van és lesz valahogy. előbb-utóbb megoldódnak a gondok.csak mindig kell csinálni a dolgokat, és inkább előbb megoldani mint később. én nem szeretek semmit sem hagyni az utolsó pillanatra.
a mellem újra elkezdett feszülni, de legalább most később.remélem ez betudható annak, h lassan eltűnik a lakóm, és végleg kiköltözik!:)
most élvezem, h ülhetek a nyitott ablak alatt, és holnap már péntek.aztán már csak egy hét a suliból. és valahogy kezdek mindennek örülni, azt hiszem ez jó dolog. talán végre megtalálom a saját utamat, saját társaságomat. csak nekem kell ehhez megváltozni.minden rendbe lesz!
szép hétvégét mindenkinek!
puszi

Az utóbbi napok jól teltek. Gyönyörű hétvégém volt.Viszonylag jól vagyok, próbálok vigyázni magamra, nem túlterheltnek lenni. Fejfájásom az van persze, de bírom azért. Meg az elmúlt egy hétben a bölcsességfogam dagadt be, úgyh most az elterelte a figyelmemet a lakómról. A suliban se rózsás most a helyzet, beadandók, zh-k, aztán nemsokára meg vizsgák. Igyekszem jól teljesíteni, mert kell az ösztöndíj. Ezen a téren maximalista vagyok. De tudom, h nem ez a legfontosabb az életben.
Minden esélyem megvan rá most, h meggyógyuljak, és jobbak legyenek az eredményeim. Ez a cél,a júniusvégi MRI lebeg most a szemem előtt. Néha elgondolkodom rajta, h valamiért kaptam ezt a lakót. Azért, hogy legyőzzem, hogy ne legyek ilyen elveszett, és határozatlan. Tudom, a párom azt mondaná, hogy magamnak okoztam, és nekem is kell legyőznöm, de mégis... Hiszek vlmilyen felsőbbrendűbb hatalmat, hogy ezt adta kaptam "ajándékba". Hogy odafigyeljek erre a jelzésre, és értsem meg. És most végre kezdem megérteni. Talán régebben még a lakóm nyerte a csatákat, mert túlságosan magamba roskadtam, és olyan hamar feladtam, és állandóan önsajnálatba burkolóztam! De most már elég erősnek érzem magam. Tudok őszintén mosolyogni, és tudok beszélni. És megtanulok élni is, kiélvezni minden percet hasznosan és örömmel! Még van mit tanulnom, de azért ráléptem a megfelelő útra.
Mindenki kívánok mielőbbi gyógyulást!
Szeretettel
Etti

Sziasztok ismét!
Először is Perec, kívánom a legjobbakat. Remélem nem lesznek rosszak az eredmények, vagy legalábbis nem rosszabbak! Tudom az lenne az igazi, ha nem kellene visszaállnod a gyógyszerre. Majd tudasd az eredményeket!
Én szedem továbbra is a gyógsyzert, már nem felet, hanem egészet. úgy érzem ez jobb most így a szervezetemnek., jobb most így nekem. Aztán meglátjuk hosszútávon milyen hatással lesz a lakómra. Úgy érzem, kevesebbet fáj a fejem, és jobb a közérzetem. Megpróbálok derűlátóan gondolkodni, és kevesebbet agyalni. Azt hiszem, ez is sokat tesz hozzá, h jobban vagyok. Ha van egy rossz napom, akkor megpróbálom magam gyorsabban helyrerázni. Nem mondom, h könnyen megy, mert a változás nem egyik napról a másikra történik. Nekem évek kellettek hozzá, h idáig eljussak. Hogy legalább eddig a gondolkodásmódig eljussak. És még mindig csak hol tartok?! Az elején. Még annyi mindent kellene tennem. És van, hogy feladom. De azért újra nekikezdek, és csinálom, ha kell elölről! Tudom, h leszek még teljesen boldog, és tudom, h meg tudom majd kímélni azokat, akiket szeretek! Mindennél rosszabb az, ha látom, h a párom miattam szenved! Hát ha magamért nem, akkor ő érte biztos meggyógyulok. Érte, és a jövőnkét. Alig várom már, h azt írhassam, meggyógyultam! Ölellek titeket!

Épp egy Bagdy Emőkés előadás után írom ezt a bejegyzést, úgyh most nagyon jókedvűen és kicsit felszabadultabban írom ezt bejegyzést. Mindenkinek ajánlom a Lelki egyensúly nehéz időkben is c. előadást. Nekünk, akiknek lakónk van, nagyon aktuális, de mindenki másnak is, mert nagyon jó és fontos dolgokról beszél. Ha csak egy kicsit is többet mosolyognánk, többször átölelnénk a szeretteinket, ha többet szánnánk arra, ami megnevettet, ami boldoggá tesz, azt megérzi az immunrendszer is, és küzdeni fog.Ki tudjuk magunkat rángatni a gödörből, ha valóban akarjuk. Az éremnek is két oldala van.:)
Úgyh most kicsit összeszedtem magam, és próbálom is megtartani a pozitív gondolatokat, meg h akarjak is változni. Annak ellenére optimistán nézek a jövő elébe, h a hétvégén nem voltam jól, komoly fájdalmaim voltak, azt hittem sosem múlik el. Megszenvedtem, de itt vagyok.És úgy érzem meg is erősödtem. Mondogatom magamnak, h erős leszek, és meggyógyulok. Meg akarok gyógyulni! Tenni is kell érte: nevetni, mozogni, sok zöldséget, gyümölcsöt enni.De azért csokit is!:))) Kívánok mindenkinek mielőbbi gyógyulást!

Bloodtest

Úgy alakult a helyzet, hogy meggyőztem magam, hogy nem ártana egy vérvétel, egy prolacin szint mérés. Bajban voltam, amikor próbáltam elmagyarázni a GP-nek (olyan mint otthon a háziorvos), hogy mi bajom volt, és miért is szeretném én megmérettetni a prolactin szintem. De nagy szerencsém volt, mert annak ellenére, hogy a maláj doki nem tűnt huszonpár évesnél többnek, igazán képben volt. Körülírtam a bajom, és rögtön tudta miről beszélek. Tudta milyen tünetekkel jár és már kérdezett is mit vettem észre magamon.
Hát mostanság megint sokat fáj a fejem (ami lehet a hát és nyakfájás egyik tünete is...), nyomásra van tejcsorgásom és baromi fáradékony vagyok. Úgy gondolom a sok stressz amin átmentem simán megemelhette a prolactin szintem, de mielőtt magamtól elkezdeném szedni a gyógyszerem (amiből hoztam ki 3 dobozzal), szeretném tudni tényleg gond van-e.
Kaptam egy beutalót egy endokrinológushoz is, de azt hiszem oda nem megyek el. Tudok én már mindent a bajomról, gyógyszerem van, ha kell tudom hogy  kell szedni, ez már csak plusz pénzkidobás lenne.
Szóval egy hét múlva eredmény, s valahol nagyon remélem, hogy csak a sok munka, a stressz okozza a fáradtságot...

by perec

Hát a lehangoltság még tart egy kicsit, de már sokkal jobban vagyok.fizikailag és pszichésen is. biztos jót tett a hétvége is nekem, egy kicsit pihentem, kikapcsolódtam. azért a tavasz tényleg hozza a megújulást nemcsak a természetbe, hanem a mi szervezetünkbe is. javaslom mindenkinek, h legyen kint sokat a levegőn, egy kicsit hagyja maga mögött a zajt, meg a rohanást, mégha nem is olyan jó az idő, de megéri mindenképp.
hogy van a fejem? nos elég jól. de most komolyan. segít ez a "minél kevesebbet gondolok rá" dolog, meg h "fittyet hányok az egészre, engem nem lehet legyőzni.":) nálam ez úgy látszik beválik, hamarabb és könnyebben mint a gyógyszerek.persze nem tudom, h jövő héten vagy a következőn is, ezt fogom e még írni, de hiszek benne.júniusban MRI, addig mident meg kell tennem. a legnagyobb bajom az, meg mindenkinek, akinek ilyen betegsége van, az az, hogy állandóan agyalok. még azon is, amin nincs mit agyalni. állandóan gondolkodok, mit kell csinálni, hogyan, mit csináltam, mit csinálnak mások meg hasonló. nekem ez olyan szintű, h nem tudok pl napközben aludni emiatt.soha nem is tudtam még oviban sem.:) lecsukom a szemem, és csak gondolkodok meg idegesítem magam feleslegesen.most már azért úgy érzem javult a helyzet, jobb mint egy-két éve, jobban kontrollálom magam. de aludni még mindig nem tudok napközben.:) de hát nem lehet mindent egyszerre, nem igaz?:) ölellek titeket és szép hetet!pusy

Nem tudom miért, de lehangolt vagyok. lehet h csak a hétfő miatt, nem tudom. ahogy nézegetem a blogon a bejegyzéseimet, rájövök h nagyon hangulatember vagyok. pedig nem szeretnék az lenni!egy perc alatt le tudok lombozódni!semmiség is elrontja a kedvem.de összeszedem magam, és erős leszek!
túl vagy egy betegségen (köhögés, láz, fejfájás, kimerültség,szemfájás, minden, amit el lehet képzelni), most már egész jól vagyok. viszonylag kibírható a fejfájásom is, úgyh végül is elvagyok. miért is panaszkodok megint?elvégre szoktam sokkal rosszabbul lenni. szép hétvége áll mögöttem. a sulit tudom vinni minden ellenére, az idő is szép.úgyh semmi rossz nem jöhet. igyekszem magam elfoglalni, nem gondolkodni túl sokat, jól érezni magam a bőrömben.ti is tegyétek ezt!vigyázzatok magatokra,és szép hetet!

Úgy érzem, vannak mögöttem jobb napok meg rosszak. a mai nem túl jó, sokat és erősen fáj a fejem. de remélem előttem már csak jó napok lehetnek. úgy érzem az új módszerem segít egy kicsit velem is elfelejteni a bajokat. bár most megint szörnyen fájnak a melleim, és ezt állandóan, minden lépénél érzem.de majd csak jobb lesz minden, máshogy nem is lehet. most lesz egy-két nap pihi, talán sikerül kikapcsolódnom. Az optimizmusom most nem az igazi, de igyekszem feltornázni!
öllelek titeket és kitartást!

Na itt vagyok végre. Fárasztó napok vannak, nagy a hajtás most, pedig még csak szemeszter eleje van. Nem tudom milyen fősulira jöttem. Na de mindegy, nem erről akarok beszélni.
Megfogadtam magamnak vlmit, miután voltam a dokinál az eredményekért. Megpróbálom kizárni a betegségem, mintha nem is lenne. Kicsit teljesebb életet akarok élni, egy más minőségű életet. És nem fogok a párommal sem beszélni róla, akivel pedig erről a legtöbbet szokta. Vele vannak a legszebb pillanataim, és ez a dolog mindig befolyásolja. Nem akarom, hogy azokkal a szemekkel nézzen rám...Legalább MRI-ig ezt akarom. Nem tudom, lesz-e hatása, de remélem hosszabb távon igen.persze tudom, h ez csak egy félmegoldás, mert attól én még gondolkodom rajta. És itt a blogon szeretném megosztani továbbra is azt, ami történik velem. Akinek kérdése van hozzám, az itt továbbra is el tud mindent olvasni. De az élményeket, a pillanatokat, tisztán szeretném megélni. Elhinni, h meggyógyulok. Talán sikerül annyira elfeledkeznem róla, hogy elfelejt majd fájni is az a fej.Mert minél kisebb teret engedek a lakómnak, annál kisebb lesz ő is. És az MRI talán már más eredményeket fog mutatni. Úgyh most ezzel próbálkozom. Próbálkozni mindig kell.
Kívánok mindenkinek erőt és kitartást! És Ajax, te pedig sose add fel! higgy a gyógyulásban, és elsősorban magadban!és remélem a kezelések sikerrel járnak.
Ölellek titeket!

Eredmények: szerencsére nem rosszabbodtak az eredmények, viszonylag jó a prolactin szintem.megmondtam a doktornőnek, h nagyobb adagot szedek, mint amit ő írt fel, és nem ellenezte.csak azt mondta, ennél tovább már ne emeljem.mondtam, h nagyon fáj a mellem, és talán ez segít(milyen jó, h magamnak javaslom a dolgokat, ha a nőn múlik, talán sosem emeli meg az a adagom).Szerinte a mellfeszülésemet nemcsak ez okozza, de h mi más, azt nem mondta meg.A véleményem a hozzáértő-képességével kapcsolatban nem javult, de legalább kiírt MRI-re. majd csak június végén megyek, de nem is akartam hamarabb a suli meg majd a vizsgák végett.talán majd ha már hosszútávon szedem a nagyobb adagot, végre meglátszik az MRI-n is a javulás. Persze a gyógyszer az csak egy dolog. Vigyáznom kell magamra, sportolnom kell, és sokat kell nevetnem.Aztán minden ok lesz. A júniusi eredményeknek jobbnak kell lennie már!Ez a célom most. Vigyázzatok magatokra, és mindenkinek kitartást és sok pozitív gondolatot!:)

A helyzet nem sokat változott. az utóbbi napok megkínoztok, és rengeteg dolgom volt.nagyon fáradt vagyok.most igyekszem pihenni a hétvégén kicsit. hétfőn megyek a vérvétel eredményekért!majd jelzek!őszintén szólva, fogalmam sincs milyenek lesznek az eredmények.nem tudom, mire számítsak.de majd írok, nem aggódom feleslegesen. vigyázzatok magatokra, és szép hétvégét!

Ébrenlét

Ma megint nagyon jó éjszakám lesz, úgy érzem... Illetve már van. Úgyh felkapcsoltam a gépet, és próbálom kiírni magamból, mert már minden mást megpróbáltam. Több mint egy órája próbálok elaludni, (vagy kettő?) eddig eredménytelenül.kollégiumban amúgy is egy élmény elaludni. pedig nagyon fáradtnak és kimerültnek érzem magam. nem tudom miért, de mintha egyre többet kellene aludnom.
a melleim nagyon fájnak, és ezzel nem is tudom érzékeltetni mennyire.pedig nagyobb adagot szedek, de mintha nem használna. előbb rákezdett a fejfájásom is eléggé, úgyh most igazán nem tudom mit tegyek.az ember sok mindent megszok, alkalmazkodik, de néha már nem bírom. és még így is eltűröm. nem tudom, ez a minden hova fog vezetni, vagy hogy én hova tartok. Azért remélem már valami jobb felé. mindenesetre türelemmel várom a vérvétel eredményeket.aztán vagy kiírnak MRI-re vagy nem. De remélem ki.
Gyűjtöm a mindennapokhoz addig is az erőm és harcolok magammal, meg néha másokkal is sajnos. Vannak rossz napok, meg jó napok. most épp egy rossz napnál tartok, de tudom jobb lesz.Tudom, ti is harcoltok. Remélem majd jobban alakulnak a dolgaink, mindnyájunknak. Addig is vigyázzatok magatokra!
Etti

Sziasztok!
újabb változások nem történtek. talán annyi, hogy megint fáj és feszül a mellem, és emiatt nem tudok jól aludni.még ez lesz egy hétig.most megpróbálok nem fél, hanem egész gyógyszert szedni, mert biztos h magas a prolactinom.hátha csökken a feszülés. a keresztanyám, aki neurológus, javasolta, h ilyenkor próbáljak nagyobb adaggal. rosszabb nem lehet, mert még ez is elég kis adag.
milyen jó lenne egyszer gyógyszerek nélkül lefeküdni!nem egy-két nap, hanem hosszútávon. remélem mindannyiunknak sikerül majd!
majd még igyekszem jelezni! szép napokat mindenkinek!

Na megvolt végre a vérvétel. Haladás. Majd ha lesznek eredmények, megírom. De az még pár hét. Bizakodó vagyok az eredményeket illetően. Bár igaz, múltkor nagyon fájt a mellem, és a fejfájásom is kikészít. De hátha jobb lesz a hormonszintem. Másrészről viszont, ha egy kicsit rosszabbodna, megemelné a bromocriptine adagom, és azok után nem stagnálnák, mint teszem ezt már két éve vagy még több. És ezzel lehetne hatni a lakómra is. Bár nem tudok ezek után másra gondolni, mint hogy az endokrinológus azt szeretné, hogy minél tovább legyek beteg...Ezt félig nevetve, de félig komolyan és kétségbeesve mondom. Na, egyelőre ennyi. De van egy jó hírem is. Ma hosszú idő óta először kelek úgy, hogy nem fáj a fejem!!! Komolyan emberek, én már nem is emlékeztem olyanra, hogy nem fáj a fejem. És Perec, én is szedem a búzafűlé kivonatot!!! :))) Majd még írok.Vigyázzatok magatokra!

Itt van három idézet, hogy erősítsétek a lelketeket!Fel a fejjel emberek, meggyógyulunk!

"Egy betegség mindig azt jelzi, hogy válság van. Tanulnunk kell ebből a válságból, hogy utána felálljunk és megerősödve folytassuk, ahol abbahagytuk." (Hova lettek Morganék c. film)

"Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer." (Papp Lajos)

"Egy szervezet addig marad egészséges, amíg tudata ellátja és hordozza valamennyi testrészét és szervét. Ahol visszavonul, mert nem akar többé szembenézni az adott szerv által képviselt témával, betegség alakul ki. Ezért is lehetséges a betegségek tüneteiből a háttérbe szorított tudati témára és az ehhez tartozó életfeladatra következtetni. Ha valaki kiszorít bizonyos témákat, kérdéseket az életéből, egyre több beteg rész keletkezik benne és egyre nehezebb lesz az élete. Ha a tudat egészen kivonul egy adott területről, mert az érintett teljes mértékben felad egy problémát, a szerv felmondja a szolgálatot és ki kell cserélni - vagy szó szerint, vagy csak a funkciójában. Ha a lélek egészen kivonul a testből, halálról beszélünk, ami gyakran már az érintett életében, fokozatosan bekövetkezik." (Rüdiger Dahlke)

Kérlek titeket, ne adjátok fel! Mert ezzel csak még jobban beleássuk magunkat a betegségbe, ahelyett, hogy gyógyulnánk. Higgyétek el, a betegség legyőzése rajtunk múlik inkább mint az orvosokon és a gyógyszereken!
Öllellek titeket!

Tegnap igazán megszenvedtem a fejfájással.Egy pillanatra sem akarta abbahagyni. Nem akarom túlmagyarázni, de borzalmas volt. A fájdalomcsillapító nem nagyon segített, többet segített a párom ölelése... Örültem, h elmúlt a kéthetes mellfeszülésem, aztán meg jött ez. Na de legyen a lényeg, h ma már sokkal jobb. Tudtam egy rendesebbet aludni, nem lüktet folyamatosan. Próbálok m pihenni. Ti is tegyétek ezt!
Szép napokat!

Nagyjából sikerül megvalósítanom azt a tervemet, hogy elfoglalom magam a lehető legjobban. Próbálok pihenni, mert most van lehetőségem rá. Szorgalmi időszakban meg mindig az volt a bajom, h nincs magamra időm, hát most van. És még a hó is hullik végre!:)
A betegségem kapcsán a legnagyobb bajom most, hogy annyira feszülnek melleim. Még a fejfájásomról is eltereli a figyelmem. Nagyon nehezen alszom el, mert bárhogy fekszem, mindenhogy fáj. Nem tudom, szerintem már rég meg kellett volna emelni az adagomat. A legkisebb adagnak a felét szedeti velem, mondván nem akarja, h nagyobb adagot szedjek, meg stabil a hormonszintem meg hasonló... Hát épp azért, mert nem megy lejjebb, ezért kellene nagyobb adag. Mindegy, mit is várok ettől a nőtől. Na de, nemsokára esedékes egy vérvétel, úgyh kiderül, változott-e valamit a helyzetem.
Addig is, próbálok jókat nevetni, meg jól érezni magam a bőrömben.Imádom a havat, úgyh megyek is bámulni a hóesést egy tíz percig!:)
Vigyázzatok magatokra!

A fájdalmak most sem múltak el, bármennyire is küzdök. Ez kicsit rombolja az a jókedvet, amit már régóta építgetek magamban. Nemcsak az adenómám, én is stagnálok. Most lesz egy kis időm, míg elkezdődik a következő félév. Megpróbálom majd elterelni a figyelmemet, kizárni a betegséget. Talán visszatérek a versíráshoz, amit egy ideje már hanyagolok. Majd sportolok, amit nagyon szeretek, de amit szintén hanyagolok, vagy majd jókat sütök. Mindegy mit, csak lenne valami rendszeresség az életemben, ami leköt, és ami boldoggá tesz, ha egyedül vagyok és nagyon fáj...
A melleim ismét feszülnek, pedig az elmúlt hónapban jobb volt a helyzet. Na meg a fejfájás, amiről nem is akarok beszélni. De azért ne értsetek félre, elvagyok, volt már rosszabb is. Kitartok, ahogy nektek is ki kell tartani. Tudom, az idő néha nagyon gonosz tud lenni (legalább 3 éve, hogy rendszeresen fáj a fejem), de csak az idő hozza majd helyre a dolgokat. Az idő, amit jól kell tudni beosztani.
Ölellek titeket!
Etti

Egyszer már elhittem, hogy lehet gyógyszer nélkül élni, és hinni akarom most is!
Elég stresszes időszak áll mögöttem, és sajnos még előttem is, s nem keveset gondolkodtam rajta mostanában, hogy szedni kellene a gyógyszert. Bár az MR negatív lett júliusban, de mégis hazudnék, ha azt mondanám nincs jele annak, hogy nem vagyok még teljesen egészséges. A tejcsorgásom, habár csak nyomásra de megmaradt, és nem keveset fáj mostanság a fejem. Fáradtan ébredek minden reggel, de ez nem csak az a hétköznapi fáradtság, túlvagyok egy komolyabb rosszulléten, ami lehet hogy nem a betegség miatt volt, de mégis teljesen olyan volt mint régen. Izzadok mint egy bölény, néha rámtör a hőhullám.
De bár két estén keresztül bevettem a gyógyszert, nem én nem vagyok hajlandó szedni, most még nem!!!! Inkább iszom itt is a búzafüvet, de egyenlőre még nem szedem. Tudom, hogy stressz nélkül sokkal jobb lenne minden, és tudom idővel minden nyugodtabb lesz. Csak idő kérdése és újra jól leszek. Tudom, mert így kell lennie. Nem lehet másképp, mert ezt akarom, és amit igazán akarunk, azt képesek vagyunk elérni!!!! Tudom, mert már értem el célokat, s tudom, mert már történtek velem csodák :)
by perec

"Az egészség a korona az ember fején, de csak a beteg láthatja meg azt." (egyiptomi közmondás)

Szerintem ez egy nagyon találó idézet a mi életünkre, nem igaz? A jövőben próbálok majd kicsit örömtelibb idézeteket keresni, hogy lelket öntsek mindenkibe. :) De mégis... mennyire megváltoztunk, mióta kiderült a betegségünk! Annyi mindent megtanultunk, annyi minden lelepleződött, és annyira máshogy látjuk magunkat. Mi magunk látjuk mások fején a koronát, a miénk pedig valahol útközben elveszett...:( És próbálom magyarázni mindenkinek, mennyire fontos, hogy vigyázzon magára, de mintha falnak beszélnék. Nekem akkor túl keveset mondták, de én nem esem ebbe a hibába. Talán én még hosszú évekig együtt fogok élni ezzel a betegséggel, de a szeretteimet nem hagyom.
Addig is, pár szó magamról: Szenvedek a tanulással. De azért büszke vagyok magamra, mert jól sikerülnek a vizsgáim, annak ellenére, hogy a fejfájásom nem múlik el. Persze bennem ez egy belső kényszer, hogy jól tanuljak, mert kell az ösztöndíj. Most már magamnak akarok megfelelni, de ez az örök elégedetlenség, a lehető legjobbat kihozni, és még többet vállalni, talán ez volt az, ami hozzájárult a betegségemhez. Most már látom ezt, és tudom, pihenni kell. Mindegy, hogyan, de kell pár perc, óra vagy nap, mikor magaddal vagy, és belelátsz magadba. És még a legstresszesebb időkben, a legszomorúbb, és a legmagányosabb időszakokban is kell ez a kis idő. Mindenkinek. Íme egy okos ember szavai: "A világ legjobb orvosai: dr. Csend, dr. Diéta és dr. Vidámság." És egy másik bölcs (Mintha csak Perec mondaná): "A pozitív gondolatok jobban gyógyítanak, mint ezer orvos szaktudása!"
Úgyhogy ezekkel a gondolatokkal kívánok most is sok kitartást, egészséget az új évben! Vigyázzatok magatokra!