2011. március 2., szerda

apple


Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor kiderült, hogy hipofizis adenomám van.
Szörnyű érzés volt...úgy éreztem összedőlt a világ velem. Emlékszem, hogy amikor kijöttem az orvostól a konzultációról, le kellett ülnöm egy padra...ilyen addig még soha nem történt velem.
Hisz erős voltam és tele álmokkal vágyakkal. Olyan volt , mint egy rossz álom amiből szerettem volna azonnal felébredni..de nem sikerült, mert valami újra és újra lehúzott a mélybe.
A daganat mérete azonnali beavatkozást igényelt. Mire feleszméltem eltelt pár nap és már szinte a műtőasztalon találtam magamat. A műtét altatásban zajlott és az orron keresztül távolították el az adenomát.
Nagyon kevés információm volt a betegségről így azt sem tudhattam igazán, hogy mit veszíthetek ha nem sikerül a műtét.
A műtét után 1 hét kórházi kezelés után szinte újjászülettem. Leírhatatlan volt az élmény...újra éreztem az ízeket és örültem a Napsütésnek. A tükörből egy teljesen más ember nézett vissza csillogó szemekkel. Elmúlt az állandó feszültség-érzet. Örültem minden kis apróságnak és mindenben igyekeztem megtalálni a pozitív részeket.
folyt. köv............