Kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket! Töltsétek pihenéssel, szeretteitek körében ezt a pár napot. Felejtsétek el kicsit a nehézségeket, a problémákat, és a betegségeket is! Tudom, nem egyszerű, de egy próbát megér. Aztán majd mondhatjátok, h tessék, megpróbáltam, aztán vagy lett belőle vlmi, vagy nem. Én is igyekszem pihenni, gyógyulok. Nem lehet mindent arra fogni, hogy rossz az idő, vagy sok dolgom van. Csináljatok vlmit a hétvégén, amit szerettek. Ha mást nem, igyekezzetek többet szeretni, és mosolyogni! Jó dolog ám!:))) Szép napokat Nektek!

Tegnap végre eljutottam az eredményekért az endokrinológushoz. Az 5 perc míg velem foglalkozott, az kb. annyi volt, míg beírta a számítógépbe az eredményeket. Kicsit feljebb ment a prolaktin szintem, 32ről 50 ng/ml -re. gondoltam persze, h mivel már háromnegyed éve nem szedem, feljebb fog menni. de azt hiszem ehhez képest még ez is elég jó eredmény. mindenesetre elismerem, h a gyógyszernek van hatása az adenómámra, ezért visszatérek a fél tabikra. nem szívesen teszem ezt, mert azért jól viseltem a gyógyszernélküliséget. lehet h leviszi majd megint a prolaktinom, de a fizikai állapotomra nem lesz jobb hatással.a fejfájás nem szűnik meg. ez még mindig rajtam múlik, hogy h élek, és mennyire tudok felszabadulni. egyébként mikor a vért vették tőlem, elég stresszes időszakom volt, vizsgaidőszak meg hasonló. nem akarom védeni magam, de ez is hozzájárulhatott. de zárszóul, gyógyszerrel vagy gyógyszer nélkül de meggyógyulok, sokat nevetek majd, szerelmes maradok a páromba, és abba a sok szépségbe, ami körülvesz minket!:))))
szép napokat!

és egy kis ráadás:
"Vannak, akik haláluk napjáig élnek, és vannak olyanok is, akik a diagnózis napján meghalnak. Az egyik legfontosabb dolog, amire emlékezni érdemes, hogy tudományosan bizonyított tény: az optimista szemléletű emberek tovább élnek."  David B. Agus

remélem mindenki jól van, és bírja a gyűrődést!én is bírom, bár néha kikészülök a sulitól, meg egy-két embertől.de ez mindenkivel így van, igaz? néha visszakívánom azokat a napokat, amikor azt gondoltam, h ettől rosszabb már nem lehet. azok a napok most olyan szépnek, és olyan távolinak tűnnek.
itt van pl. a lakótársam, nemrég költöztünk egy koleszba, mert hát úgy kb. 1 éve már nagyon jó barátnők vagyunk. összeköltöztünk, mert h milyen szipi-szupi lesz, meg mennyi hasonlóság van köztünk, szóval a szokásos. és most....kb. az első hét volt olyan, h mindketten örültünk a másiknak, alkalmazkodtunk, jól éreztük magunkat de azóta, h telnek a hetek minden rosszabb.rájöttem, h sokkal több az ellentét, mint a hasonlóság köztünk. néha csak apróságok, h csapkodja a fiókot, vagy hogy muszáj behúzni a sötétítőt minden este, pedig én meg pont nem szeretem így, de nem akarok vitát. aztán olyan negatív a lány, h totál depressziós tudok tőle lenni. ha nekem vlmi bajom van, akkor neki tuti, h csak rosszabb lehet meg ilyenek. szóval ilyen dolgok, nem sorolok többet, mert nem a mónika showban vagyunk. azt hiszem, egy barátságok addig lehet sérülések nélkül megtartani, míg nem vagyunk túl sokat együtt.de az a legnagyobb bajom, h nem tudom neki elmondani ezeket a problémáimat, inkább csak hallgatok. néha jól esne, ha a betegségemről beszélhetnék vele, régebben ugyan terveztem, h egyszer majd elmesélem neki, de most nem látom értelmét. kicsit minden a visszájára fordul. de jól esett most ezt leírnom, mert most nyomasztott picit az egész. majd az idő eldönti, mi legyen velünk.
a fejem fájdogál, kicsit erőtlennek érzem magam. jövő héten elvileg megyek a véreredményekért.csak egy hónapot kellett rá várnom:) volt már rosszabb is!