Az utóbbi pár hétben észrevettem, hogy sokkal kevesebbet fáj a fejem, mint szokott. nem gondolnám, hogy alacsonyabb a prolaktinszintem, mert a mellem továbbra is fáj, de az se kezd már olyan hamar mint szokott. Úgyhogy megvannak az apró (talán nem is olyan apró?) örömök az életben. Nemrég voltam vérvételen, majd meglátjuk az eredményeket. Egyébként most úgy érzem, kicsit helyrebillent az egyensúly az életemben. Pedig egész nap futkározok, meg sokszor nem is tudom magam utolérni, de mégis most elégedett vagyok az életemben. A jövő továbbra is bizonytalan, de most valahogy nem aggódom. Mintha egy stabil lebegő állapotban lennék. Sok mindennek köszönhetem ezt, de magamban is érzek egy kis fejlődést. Mintha átestem volna a holtponton. Szóval most jól vagyok. Ez az ami számít. Talán soha senkinek sem kellene állandóan a jövőt terveznie, és mindenki nyugodtabb lenne. Úgyhogy most ennyi. Ja, már csak egy kis hó hiányzik az életemből, attól többet nem is tudok kívánni. sok ölelés és vigyázzatok magatokra! Aztán ám Ti is megírhatnátok pár szóval, hogy vagytok!hm? :)