Sziasztok!
Remélem minden fejfájós sorstársam bírja a strapát!én végre végeztem a vizsgákkal. furcsa, h nincs már tanulnivaló.na de hát megküzdöttem érte, nem véletlen, h így alakultak a dolgaim.
úgy néz ki a munkát is megkapom nyárra, holnap lesz egy megbeszélés, aztán már biztosra fogom tudni. bár eleinte féltem a dologtól, de most már örülök neki és várom.Kicsit majd elterelik a gondolataimat.
A fejem folyamatosan fáj, rendszeresen vannak belenyilallások, és sokszor vagyok rosszkedvű. A mellem is nagyon fáj.De igyekszem jól viselni, nem panaszkodni. talán csak itt a blogon szoktam panaszkodni- És itt meg lehet soknak tűnik. De nem akarom magam sajnáltatni, csak egyszerűen leírom, mi van velem.
Én örülök, ha látom, h napról napra rátalálnak új emberek erre a blogra. Egyrészt mert képet kapnak erről a betegségről azok, akik nem sokat tudnak róla, vagy mégcsak nem is hallottak róla, másrészt meg akik ugyanebben a cipőben járnak, azoknak pedig reményt és kitartást tudok/szeretnék adni.
Úgyhogy mindenkinek szép, fájdalommentes napokat kívánok!

Kicsit megviselt vagyok az utóbbi napokban.lehet a frontok tesznek tönkre,nem tudom. de nagyon sokat fáj a fejem.próbálok a hangulatomon javítani legalább.azért nem hagyom magam olyan könnyen legyűrni!
tanulgatok. pénteken ha minden jól megy, lesz az utolsó vizsgám. aztán nyár.
bár szeretnék valahol dolgozni is. mert az se jó ha az ember otthon van egész nyáron.meg muszáj lefoglalnom magam, mert különben csak agyalok..előre idegeskedek, h hogyan fog eltelni a nyár. tudom, hülyének néztek, mert mások azt mondanák, bárcsak mindig nyár lenne. de nekem sokszor kínszenvedés.párommal nem tudok annyit együtt lenni, amennyire megérné.talán majd lesz egy közös kirándulás, de aztán ennyi. kicsit letört vagyok, mert mindig ilyenek járnak fejemben. mások meg mindig mondják, h de jó már végeztél, élvezheted a pihenést.ilyenkor felteszek  az arcomra egy fáradt mosolyt.
muszáj lesz dolgoznom, hogy lefoglaljam magam.ígérem összeszedem magam. mindig megígérem...
lehet csak a sok fejfájás készít ki. néha nem bírom. de majd csak jobb lesz.
vigyázzatok magatokra!
Etti

Sziasztok!
remélem mindenki jól van, vagy legalább igyekszik jól lenni betartva a pozitív gondolkodás szabályait!:)
én jól viselem a vizsgaidőszakot, próbálok mindig egy-egy nap pihenőt tartani. az idő beosztásában legalább jó vagyok, ezzel mindig így voltam.mindent pontosan előre megterveztem és végre is hajtottam. tegnap elég sokat fájt a fejem, szinte egész nap.de nem akarok tudomást venni róla, néha már sikerül is. ilyenkor gyorsan el kell foglalnom magam.most is tompán sajog, de elalszom hamar, és minden rendben lesz. álmomban legalább nem fáj semmi. mellem sem feszül most. próbálok mozogni, sok zöldséget enni (legalábbis többet mint eddig), jókat nevetni, és nem agyalni egész nap. ez az utóbbi nem megy mindig, mert pl. ma is elfeledkeztem magamról, és el kezdtem gondolkodni, h mi lesz holnap,meg holnapután, meg  mi nem lesz. és ilyenkor olyan hamar elszomorodom, nehéz összeszednem magam.én olyan hamar el tudom sírni magam! nem olyan könnyű a gyakorlatban is legyinteni és elhinni, minden rendben lesz. de ezt kell tenni mégis, megpróbálni, hinni, hogy csak jobb lehet ezek után, és nem aggódni feleslegesen.
most az a dolgom, h tanuljak, és szeressem a hozzám közel állókat, szeressem magamat. néha jó lenne más, új társaságba járni, és akkor talán nem gondolkodnék annyit, és nem lennék annyit egyedül. szeretem a kihívásokat, mégis mintha elkerülnének engem a "kalandok". na de ez már egy másik történet.:)
a legközelebbig pedig itt van egy egyszerű, de nagyon igaz idézet Wass Alberttől:

"A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek."

Vigyázzatok magatokra!

Fogyatékosság

Mint már többször is említettem, gyógypedagógusnak készülök. Sokan nem is tudják, hogy mit takar ez valóban. Igazából értelmileg, testileg (vagy mindkettő) sérült, fogyatékkal élő kicsikkel fogok foglalkozni, ha minden megy majd a maga útján. Hogy engem melyik szakirány érdekel a legjobban? én úgy tervezem, hogy mozgássérült kicsiket és a korai fejlesztést választom, a kettőt egybekötöm. távolinak tűnik ezt elérni, és annyi teherrel, főleg lelki teherrel jár. De azért nemcsak fájdalmat, problémát, hanem rengeteg mást is tanulok ezen a pályán. Saját magam is fejlődöm. Azok az emberek, akik képesek egy akadályozott gyereket felnevelni, és sokszor elveszíteni, feláldozni értük saját magukat, na szóval... le a kalappal. Ezektől az emberektől annyi mindent lehet tanulni, és a fogyatékkal élőktől is. Tudnék erről regényeket mesélni, de nem erről akarok írni. A lakómmal kapcsolatban is folyamatosan fejlődök. Nem veszem ezt már annyira tragédiának. Ez nem fogyatékosság, hanem betegség. Ezzel tudok egy teljes életet élni (még a fájdalmakkal együtt is). És le is tudom győzni. A fogyatékosságot nem lehet, az megmarad örökké.
Az egyik szeminárium kapcsán el kellett olvasnunk egy könyvet- Jean-Louis Fournet: Hova megyünk, papa?
Egy apa írja meg történetét, akinek két fogyatékkal élő gyereke született. Úgy írja meg, mintha a fiainak írná, hogy emlékezzen a világ rájuk. Bár a fiúk sosem tudnak megtanulni olvasni, testileg, értelmileg is sérültek. Furcsa, megindító és csodálatos, amiket ez az apa ír. Főleg egy apa szemén át, ritkán lehet ilyet olvasni.És néha humorral ír, de olyan szívfacsaró humorral, te keserűséggel, és önvádlással. Ajánlom mindenkinek, mert az emberek tele vannak szánalommal, téves elképzelésekkel, és előítéletekkel, hogy milyen, amikor valakinek fogyatékkal élő gyermeke van. Ha tudjátok, szerezzétek be, pici, vékony könyv és olvassátok szeretettel, mert máshogy nem lehet!
ölellek titeket! Etti

Sziasztok!
Remélem mindenkinek jól telik a hét. most, h túl vagyok 3 zh-n, kicsit pihenhetek én is.nem mondom, h teljesen jól vagyok, de azért egész jól. a hétvégén borzalmas hasfájásom volt, vagy nem is tudom pontosan mi fájt, valahol inkább a vakbelem környéke. nagyon fájt, ha nevetnem kellett. mondta  a párom is, h most szó szerint halálra tudna nevettetni! de azért túléltem, és elmúlt. velem is mindig van vlmi.egyszerre össze tud jönni sok minden, aztán úgy érzem beleroppanok, ha elhagyom magam. de azért mindig van és lesz valahogy. előbb-utóbb megoldódnak a gondok.csak mindig kell csinálni a dolgokat, és inkább előbb megoldani mint később. én nem szeretek semmit sem hagyni az utolsó pillanatra.
a mellem újra elkezdett feszülni, de legalább most később.remélem ez betudható annak, h lassan eltűnik a lakóm, és végleg kiköltözik!:)
most élvezem, h ülhetek a nyitott ablak alatt, és holnap már péntek.aztán már csak egy hét a suliból. és valahogy kezdek mindennek örülni, azt hiszem ez jó dolog. talán végre megtalálom a saját utamat, saját társaságomat. csak nekem kell ehhez megváltozni.minden rendbe lesz!
szép hétvégét mindenkinek!
puszi