Na megvolt végre a vérvétel. Haladás. Majd ha lesznek eredmények, megírom. De az még pár hét. Bizakodó vagyok az eredményeket illetően. Bár igaz, múltkor nagyon fájt a mellem, és a fejfájásom is kikészít. De hátha jobb lesz a hormonszintem. Másrészről viszont, ha egy kicsit rosszabbodna, megemelné a bromocriptine adagom, és azok után nem stagnálnák, mint teszem ezt már két éve vagy még több. És ezzel lehetne hatni a lakómra is. Bár nem tudok ezek után másra gondolni, mint hogy az endokrinológus azt szeretné, hogy minél tovább legyek beteg...Ezt félig nevetve, de félig komolyan és kétségbeesve mondom. Na, egyelőre ennyi. De van egy jó hírem is. Ma hosszú idő óta először kelek úgy, hogy nem fáj a fejem!!! Komolyan emberek, én már nem is emlékeztem olyanra, hogy nem fáj a fejem. És Perec, én is szedem a búzafűlé kivonatot!!! :))) Majd még írok.Vigyázzatok magatokra!

Itt van három idézet, hogy erősítsétek a lelketeket!Fel a fejjel emberek, meggyógyulunk!

"Egy betegség mindig azt jelzi, hogy válság van. Tanulnunk kell ebből a válságból, hogy utána felálljunk és megerősödve folytassuk, ahol abbahagytuk." (Hova lettek Morganék c. film)

"Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer." (Papp Lajos)

"Egy szervezet addig marad egészséges, amíg tudata ellátja és hordozza valamennyi testrészét és szervét. Ahol visszavonul, mert nem akar többé szembenézni az adott szerv által képviselt témával, betegség alakul ki. Ezért is lehetséges a betegségek tüneteiből a háttérbe szorított tudati témára és az ehhez tartozó életfeladatra következtetni. Ha valaki kiszorít bizonyos témákat, kérdéseket az életéből, egyre több beteg rész keletkezik benne és egyre nehezebb lesz az élete. Ha a tudat egészen kivonul egy adott területről, mert az érintett teljes mértékben felad egy problémát, a szerv felmondja a szolgálatot és ki kell cserélni - vagy szó szerint, vagy csak a funkciójában. Ha a lélek egészen kivonul a testből, halálról beszélünk, ami gyakran már az érintett életében, fokozatosan bekövetkezik." (Rüdiger Dahlke)

Kérlek titeket, ne adjátok fel! Mert ezzel csak még jobban beleássuk magunkat a betegségbe, ahelyett, hogy gyógyulnánk. Higgyétek el, a betegség legyőzése rajtunk múlik inkább mint az orvosokon és a gyógyszereken!
Öllellek titeket!

Tegnap igazán megszenvedtem a fejfájással.Egy pillanatra sem akarta abbahagyni. Nem akarom túlmagyarázni, de borzalmas volt. A fájdalomcsillapító nem nagyon segített, többet segített a párom ölelése... Örültem, h elmúlt a kéthetes mellfeszülésem, aztán meg jött ez. Na de legyen a lényeg, h ma már sokkal jobb. Tudtam egy rendesebbet aludni, nem lüktet folyamatosan. Próbálok m pihenni. Ti is tegyétek ezt!
Szép napokat!

Nagyjából sikerül megvalósítanom azt a tervemet, hogy elfoglalom magam a lehető legjobban. Próbálok pihenni, mert most van lehetőségem rá. Szorgalmi időszakban meg mindig az volt a bajom, h nincs magamra időm, hát most van. És még a hó is hullik végre!:)
A betegségem kapcsán a legnagyobb bajom most, hogy annyira feszülnek melleim. Még a fejfájásomról is eltereli a figyelmem. Nagyon nehezen alszom el, mert bárhogy fekszem, mindenhogy fáj. Nem tudom, szerintem már rég meg kellett volna emelni az adagomat. A legkisebb adagnak a felét szedeti velem, mondván nem akarja, h nagyobb adagot szedjek, meg stabil a hormonszintem meg hasonló... Hát épp azért, mert nem megy lejjebb, ezért kellene nagyobb adag. Mindegy, mit is várok ettől a nőtől. Na de, nemsokára esedékes egy vérvétel, úgyh kiderül, változott-e valamit a helyzetem.
Addig is, próbálok jókat nevetni, meg jól érezni magam a bőrömben.Imádom a havat, úgyh megyek is bámulni a hóesést egy tíz percig!:)
Vigyázzatok magatokra!

A fájdalmak most sem múltak el, bármennyire is küzdök. Ez kicsit rombolja az a jókedvet, amit már régóta építgetek magamban. Nemcsak az adenómám, én is stagnálok. Most lesz egy kis időm, míg elkezdődik a következő félév. Megpróbálom majd elterelni a figyelmemet, kizárni a betegséget. Talán visszatérek a versíráshoz, amit egy ideje már hanyagolok. Majd sportolok, amit nagyon szeretek, de amit szintén hanyagolok, vagy majd jókat sütök. Mindegy mit, csak lenne valami rendszeresség az életemben, ami leköt, és ami boldoggá tesz, ha egyedül vagyok és nagyon fáj...
A melleim ismét feszülnek, pedig az elmúlt hónapban jobb volt a helyzet. Na meg a fejfájás, amiről nem is akarok beszélni. De azért ne értsetek félre, elvagyok, volt már rosszabb is. Kitartok, ahogy nektek is ki kell tartani. Tudom, az idő néha nagyon gonosz tud lenni (legalább 3 éve, hogy rendszeresen fáj a fejem), de csak az idő hozza majd helyre a dolgokat. Az idő, amit jól kell tudni beosztani.
Ölellek titeket!
Etti

Egyszer már elhittem, hogy lehet gyógyszer nélkül élni, és hinni akarom most is!
Elég stresszes időszak áll mögöttem, és sajnos még előttem is, s nem keveset gondolkodtam rajta mostanában, hogy szedni kellene a gyógyszert. Bár az MR negatív lett júliusban, de mégis hazudnék, ha azt mondanám nincs jele annak, hogy nem vagyok még teljesen egészséges. A tejcsorgásom, habár csak nyomásra de megmaradt, és nem keveset fáj mostanság a fejem. Fáradtan ébredek minden reggel, de ez nem csak az a hétköznapi fáradtság, túlvagyok egy komolyabb rosszulléten, ami lehet hogy nem a betegség miatt volt, de mégis teljesen olyan volt mint régen. Izzadok mint egy bölény, néha rámtör a hőhullám.
De bár két estén keresztül bevettem a gyógyszert, nem én nem vagyok hajlandó szedni, most még nem!!!! Inkább iszom itt is a búzafüvet, de egyenlőre még nem szedem. Tudom, hogy stressz nélkül sokkal jobb lenne minden, és tudom idővel minden nyugodtabb lesz. Csak idő kérdése és újra jól leszek. Tudom, mert így kell lennie. Nem lehet másképp, mert ezt akarom, és amit igazán akarunk, azt képesek vagyunk elérni!!!! Tudom, mert már értem el célokat, s tudom, mert már történtek velem csodák :)
by perec

"Az egészség a korona az ember fején, de csak a beteg láthatja meg azt." (egyiptomi közmondás)

Szerintem ez egy nagyon találó idézet a mi életünkre, nem igaz? A jövőben próbálok majd kicsit örömtelibb idézeteket keresni, hogy lelket öntsek mindenkibe. :) De mégis... mennyire megváltoztunk, mióta kiderült a betegségünk! Annyi mindent megtanultunk, annyi minden lelepleződött, és annyira máshogy látjuk magunkat. Mi magunk látjuk mások fején a koronát, a miénk pedig valahol útközben elveszett...:( És próbálom magyarázni mindenkinek, mennyire fontos, hogy vigyázzon magára, de mintha falnak beszélnék. Nekem akkor túl keveset mondták, de én nem esem ebbe a hibába. Talán én még hosszú évekig együtt fogok élni ezzel a betegséggel, de a szeretteimet nem hagyom.
Addig is, pár szó magamról: Szenvedek a tanulással. De azért büszke vagyok magamra, mert jól sikerülnek a vizsgáim, annak ellenére, hogy a fejfájásom nem múlik el. Persze bennem ez egy belső kényszer, hogy jól tanuljak, mert kell az ösztöndíj. Most már magamnak akarok megfelelni, de ez az örök elégedetlenség, a lehető legjobbat kihozni, és még többet vállalni, talán ez volt az, ami hozzájárult a betegségemhez. Most már látom ezt, és tudom, pihenni kell. Mindegy, hogyan, de kell pár perc, óra vagy nap, mikor magaddal vagy, és belelátsz magadba. És még a legstresszesebb időkben, a legszomorúbb, és a legmagányosabb időszakokban is kell ez a kis idő. Mindenkinek. Íme egy okos ember szavai: "A világ legjobb orvosai: dr. Csend, dr. Diéta és dr. Vidámság." És egy másik bölcs (Mintha csak Perec mondaná): "A pozitív gondolatok jobban gyógyítanak, mint ezer orvos szaktudása!"
Úgyhogy ezekkel a gondolatokkal kívánok most is sok kitartást, egészséget az új évben! Vigyázzatok magatokra!