Ünnepekre

Mindenkinek, aki az oldalra látogatok, kívánok szeretettel teli, békés karácsonyt és egészségben gazdag új évet! Pihenjetek sokat, és legalább az ünnepek alatt ne gondoljatok betegségre és egyéb rossz dolgokra! Csak magatokkal és szeretteitekkel foglalkozzatok. Próbáljátok minél tovább megőrizni az  ünnep hangulatát, és fényt továbbvinni a következő napokra. A karácsony addig van, amíg akarjuk, hogy legyen.

Sok ölelés mindenkinek!
Etti

"Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt."
Nora Roberts

"Azt kérded, mit szeretnék idén,
Én pedig próbálok világosan fogalmazni:
Csak egy esély kell, hogy egyszer talán
Szebb napokra ébredünk.
Nekem nincs szükségem masnis dobozokra,
Márkás szeretetre, sem pedig üres dolgokra."
Goo Goo Dolls

Végre megtudtam a véreredményeimet! teljesen jó a prolaktin!most úgy néz ki nem ingadozik, úgyh ez talán egy kisebb előrelépés.vigyázzatok magatokra!
Etti

Az utóbbi pár hétben észrevettem, hogy sokkal kevesebbet fáj a fejem, mint szokott. nem gondolnám, hogy alacsonyabb a prolaktinszintem, mert a mellem továbbra is fáj, de az se kezd már olyan hamar mint szokott. Úgyhogy megvannak az apró (talán nem is olyan apró?) örömök az életben. Nemrég voltam vérvételen, majd meglátjuk az eredményeket. Egyébként most úgy érzem, kicsit helyrebillent az egyensúly az életemben. Pedig egész nap futkározok, meg sokszor nem is tudom magam utolérni, de mégis most elégedett vagyok az életemben. A jövő továbbra is bizonytalan, de most valahogy nem aggódom. Mintha egy stabil lebegő állapotban lennék. Sok mindennek köszönhetem ezt, de magamban is érzek egy kis fejlődést. Mintha átestem volna a holtponton. Szóval most jól vagyok. Ez az ami számít. Talán soha senkinek sem kellene állandóan a jövőt terveznie, és mindenki nyugodtabb lenne. Úgyhogy most ennyi. Ja, már csak egy kis hó hiányzik az életemből, attól többet nem is tudok kívánni. sok ölelés és vigyázzatok magatokra! Aztán ám Ti is megírhatnátok pár szóval, hogy vagytok!hm? :)

Na egy hónap megint eltelt, mióta írtam. Ijesztő néha, hogyan mennek a hetek! Azonkívül, hogy sulis feladatok tömkelege vesz körül, teljesen jól érzem magam. Elkezdtem esti képzésbe az autizmus szakirányt is, ami nagyon tetszik. Kicsit úgy érzem, mintha kezdeném megtalálni a helyem, és hogy majd egyszer ki tudok teljesedni ebben a hivatásban. Még nem dolgoztam benne, de valahogy máris szeretem! :) A másik dolog, hogy Pestet rendkívül könnyű megszeretni. És Győr nem is hiányzik. Ez a távolság, ez a magamra utaltság jót tesz nekem. Igazából nincs idő, a betegséggel foglalkozni. Már-már alig gondolok rá. Mint egy ruhát, képes vagyok felvenni és levetni. Most a fájdalom se fáj annyira, a tünetek sem vészesek. Ennyit számít, ha az embernek van egy nyugis időszaka. Nem foglalkozom most bizonytalan és vészjósló dolgokkal. Csak csinálom, amit kell.
Milyen rég írtam már idézetet, ugye? :D Pótolok...

"Aki akar élni, aki akar harcolni a túlélésért, az higgyen abban, hogy a betegség nemcsak a kórokozóktól függ, hanem tőle is. Ha mindent megteszünk azért életmódunkkal jó lelki és testi állapotban, hogy élhessünk addig, amíg a lehetőségeink megengedik, annak sokkal jobb az esélye, mint aki feladja."
Czeizel Endre

Itt, Pesten

Sziasztok!
remélem jól vagytok. Már Pestről az albérletből írok. Holnaptól kezdem az új életemet és az új sulit is. Vannak félelmeim, persze hogy vannak, de mégis inkább várom és örülök neki. Kell ez a változás az életembe. Az albérlet szuper, nagyon, tágas szobám van. Még van két lakótársam. Még ismerkedem az érzéssel és pesttel is. Meg kell szoknom ezt a sok és változatos embert.
A betegséggel kapcsolatban...Minden halad tovább a maga útján. Az endokrinológus látva a "nagyon jó" eredményeimet azt mondta, hogy elég ezentúl fél tablettát szednem. Én természetesen továbbra is egészet szedem két okból is: egyrészt a legkisebb adagot szedem, ha még a felét szedném, megint ott tartanánk, h magas lesz a prolaktin és ismét az lesz,h szedjek egészet. Másrészt szinte mindig egészet szedtem és így is volt hogy nem volt hatással a hormonszintre, sőt magasabb lett. Szóval minek még jobban érzékennyé tenni a hormonháztartásomat? Az endokrinológusomnak persze tiszta lehet a lelkiismerete, mert ő azt mondja majd magának, én igazodom a betegemhez, és persze h kipróbálok új kezelést, ha a beteg egészségi állapota ezt kívánja,én mindent megteszek...
Most egyébként elég jól vagyok. Talán mert kicsit harmonikusabb a lelkivilágom, megnyugodtam, h valami elkezdődik végre az életemben. A fejem kevesebbet fáj, és a mellem is csak olyan egy hetet feszül. Úgyhogy most elégedett és pozitív vagyok. Próbálok élni a lehetőségekkel.
Jah, és a kirándulásról...Horvátországban voltunk Z-vel, a nővéremmel és a barátjával. Omisban voltunk, Dalmáciában. Igazi ki gyöngyszem szerintem ez Horvátországban ez a kis városka. Közel a természet és a tenger. A tenger tényleg igazán tiszta. Rengeteg programot lehet találni. De az egy hét kevés volt azért. Aktív pihenés volt inkább az egész. Raftingoltunk, csónakáztunk. A Cetina folyó gyönyörű! Bár jó volt, mert sosem voltam még horvátban, de ha a természeti képét összehasonlítjuk Szlovéniával, ez utóbbi sokkal szebb. Szlovénia bennem sokkal maradandóbb élmény volt, pedig 4 éve voltunk már, mégis mintha most lett volna. Bár nincs annyira kiépítve a tengerpartja, de az ország csodaszép. Horvátország inkább kopár, és itt-ott lehangoló. Szlovénia viszont az az ország, ahol gyógyulni lehet. Persze azt mondom, mindent látni kell, és bármilyen helyen lehet jó élményeket szerezni, ha tartalmasan töltjük az időt.
Vigyázzatok magatokra!
Etti

MRI

Kedves mindenki!
múlt héten nem tudtam írni, nyaralni voltam (erről később), de megvannak az eredmények. nem változott semmi, nem nőtt, nem is zsugorodott a lakóm. a kis bevérzés is megvan, mint ahogy mindig is megvolt.ahogy a 2 évvel ezelőtti MRI után is mondtam, most is az egyik szemem sír, a másik nevet. jó, h nem rosszabbodott, de jó lenne már vlmi változás, h valóságosan is megtapasztaljam a gyógyulást.hosszú ez az út a gyógyulás és a lelki béke felé, és kicsit már elfáradtam. sosem gondoltam voltam, h 23 évesen valaha ilyet fogok mondani, de igen, kicsit már belefáradtam a dolgokba. ez a hosszú évek óta tartó változatlanság, megvisel. és tudom, titeket is megvisel, mert hasonló cipőben jártok.nem tudom, ti hogy viselitek ezt, de én néha nagyon nehezen. vagy csak én vagyok ilyen gyenge?néha edzem magam, pozitív vagyok és várom a jövőt, boldog és elégedett vagyok, de máskor végtelenül elesett, félelemmel teli. a hangulatom ingadozik mint egy hullámvasút. nem tudom, hogy ez a prolaktinóma egyik mellékhatása-e vagy én vagyok ilyen, de mostanában nehezen elviselhető vagyok. önmagam számára is. nem jól megy mostanság az önterápiám, pedig most van időm, most van nyár, és mégse megy.egyik nap megpróbálok mosolygós és erős lenni, de másnapra meg minden elviselhetetlen és félek. nagyon félek, a jövőmtől, magamtól, és attól hogy megbántok másokat folyamatosan. de azért nem vesztettem el teljesen a hitemet, holnap egy új nap van. ki tudja, nem igaz? kitartást mindenkinek!jah és legközelebb írok a nyaralásról is!
sok ölelést Nektek!

Sziasztok!
ma megment az MRI is. Ha minden igaz, két héten belül tudni fogom az eredményeket. Annyi változás történt az elmúlt évekhez képest, hogy most már nem kötelező az endokrinológushoz küldeni az eredményeket, ha elküldik a lakcímemre is. Választhattam. Örülök neki, mert eddig nem volt elég h leküldték az orvosomhoz, ott még külön időpontot kellett kérnem, hogy elmehessek hozzá, és sosem láttam a kész eredményeket, csak amit már az endokrinológus kiértékelt. Beletelt az egész sokszor több mint két hónapba. Így meg végre saját kézből olvashatom ki az eredményeket, nem csak annyit mondanak, hogy aha nem változott semmi, mehetek isten hírével.Én viszonylag messzire járok MRI-re, mert a városban, ahol az orvosom van, ott még nincs MRI, úgyh örülök h így alakul. Most már az elmúlt napokhoz képest eléggé megnyugodtam. Sokat fájt a fejem  a héten és semmiségeken idegeskedtem. Bármennyi idő is telt már el,mióta tudom, h lakóm van, még mindig nem veszem olyan könnyen az akadályokat, ahogy kellene.Néha rám tör a "mi van, ha" érzés, a jövő bizonytalansága és nem tudok kilábalni a saját magam keltette szorongástól.Muszáj bizakodónak maradnom, muszáj folyamatosan változnom és kitartónak lennem. Bármi is lesz az eredmény, mindenre fel vagyok készülve. Nem fogom feladni! Ti se tegyétek!

Jövő héten MRI, aztán a várakozás...Reméljük a legjobbakat! Majd jelzek!ölellek titeket
Etti

Tökéletes prolaktinszint!!!

Hát nem tudom, minek köszönhetem, a gyógyszernek, a búzafűnek vagy Z-nek, aki mindig megmasszírozza a fejem, vagy mindennek együtt...nos hát a lényeg, h a prolaktinszintem teljesen normális. a januári 50 fölötti értékről most 9-re csökkent, amit normális. nem értem, hogy mi okozza ezeket a nagy különbségeket, lehet tényleg pszichés alapú. de januárban nem voltam stresszesebb mint most, sőt. most volt szakdoga leadás, védés, államvizsga meg mindenféle. de kiírtak MRI-re, holnap kérek időpontot.remélem max júliusban el tudok menni. remélem nem nőtt a lakóm, és végre ráléptem a gyógyulás útjára. abban nem reménykedem, h rövid időn belül abbahagyhatom a gyógyszer szedését, de talán kevesebbet fog fájni a fejem, feszülni a mellem. A betegség megtanított a türelemre és arra, hogy a változás lehet jó és néha elkerülhetetlen. vigyázzatok magatokra és használjátok ki a nyarat, egymás társaságát, ugyanakkor szánjatok magatokra is időt! sok puszi
Etti

még mindig nincs meg a véreredményem. illetve az eredmény ott van a doktornőnél, csak két hete nincs kiértékelve. több mint egy hónapja voltam vérvételen, hihetetlen ami itt megy. normál esetben ráérnék, de mivel, MRI-re akartam menni még a nyár előtt, ezért vagyok most kicsit felháborodva.az MRI eredményére meg két hónapot szoktam várni, és ha elhúzódik, szeptemberben tudok csak orvoshoz menni. az meg necces lesz a suli miatt. egyébként jövő héten államvizsga, aztán végre kicsit pihi! jaj de jó lesz, végre szánhatok egy kis időt magamra.

 Szinte biztos vagyok benne, hogy betegségem pszichés eredetű, ezért ahogy többször is hangsúlyoztam már, nekem is kell magamat gyógyítanom.Az utóbbi időben próbálok minél többet, tudatosan mozogni. Ne valami órákat igénylő, izzasztó edzésre gondoljatok, csak mondjuk egy negyed óra tornára este a tv előtt. Így a tv nézés is kicsit hasznosabb :) Rendszeresen futottam is egész évben, míg kolis voltam, de amióta kiköltöztem, ezt elhanyagoltam sajna. De szeretném folytatni mindenképpen, mert jól éreztem magam tőle, egyszerűen jobb volt a napom. Kifogások mindig vannak, hogy most nincs idő, fáradt vagyok, nincs kedvem stb. De ezzel nem jutunk előrébb. Nem kell megerőltetnünk magunkat, csak legyen tudatos és rendszeres. Másrészt jó lenne egy 2 kilót is leadni, akkor azt mondanám, h igen, nagyjából elégedett vagyok magammal. Aztán ezek a jó érzések hozzák majd magukkal a gyógyulást is.
A másik dolog a táplálkozásomon való javítás. Imádom a csokit :D Sajnos ezen nem tudok változtatni, muszáj ennem mindennap vlmi édességet, lehet ez már függőség. Azért nem vágok be egyszerre egy egész tábla milkát, csak kell, hogy minden nap, a teához vagy kávéhoz egyek valamit. Én nem mondom, hogy baj, ha az ember édességet eszik, csak a mértéken kell változtatni. És ez ugyanígy van minden étellel, hisz Quintilianus is megmondta: 'Nem azért élek, hogy egyek, hanem azért eszek, hogy éljek" Mi magyarok, hajlamosak vagyunk az evésnek túl nagy figyelmet szentelni. Egészségtelenül és sokat esünk. Én próbálok most már odafigyelni rá, hogy 6 után este már ne egyek, és sok vizet igyak napközben. Lehet furán fog hangzani, de nem különösen szeretek enni, gyerekkoromban sem szerettem, és azóta is válogatós vagyok. Ha tudnátok, miket nem eszem meg! :) Inkább az édességgel van nálam a baj, igyekszem rajta változtatni. Muszáj, hogy a szervezetem megérezze, hogy egészséges akarok lenni. Mivel minden mindennel összefügg a testünkben, előbb-utóbb meg is fogja ezt érezni.
Vigyázzatok magatokra, mielőbb gyógyulást mindenkinek!

Pénteken voltam vérvételen, két-három hét múlva tudom meg az eredményeket.Remélem a legjobbakat, de sajnos az elmúlt egy-két hónapban sok volt az idegeskedés. Mikor januárban voltam, akkor is elég magas volt már, és azóta sajnos én is rátettem egy lapáttal. Ha pszichés alapú ez az ingadozás, akkor biztos a hormonszintemben is látható lesz ez. Ha magas lesz most is, talán változtatnak a bromo mennyiségén. Amióta, kb. 5 éve szedem a gyógyszert, szinte semmi változás nem történt az adagolásban, és az állapotomban sem. Ami javulás, azt inkább a szeretteimnek és magamnak köszönhetem.De remélem legalább kiír MRI-re. Két éve voltam utoljára, jó lenne elmenni még nyár előtt.
Egyébként most itthon vagyok, kiköltöztem koliból.Már csak egy pályakép portfóliót kell megcsinálnom, a szakdoga védés és az államvizsga. Már látom az alagút végét. Aztán remélem egy nagyon jó nyaram lesz.
Vigyázzatok magatokra, sok erőt és kitartást! sok puszi!
Etti

Néha most is vannak nagy fájdalmaim. Azért nem csak az van, h annyira pozitívan próbálok gondolkodni, h észre sem veszem a fájdalmat. Nem sajnos, sokszor nagyon fáj. Mint ma is. Ez a folyamatos lüktetés, nagyon megvisel. Szoktatok úgy lenni, hogy minden lépésnél belenyilall a fejetekbe? Én ma szó szerint így éreztem, hogy ahogy jártam, ahogy mozdultam, mintha az agyam is mozdult volna. És ilyenkor nehéz minden, de közben mégis csinálni kell mindent tovább.Mit kibír az emberi szervezet, igaz? És ennél sokkal nagyobb bajokat is. Azt gondolom, hogy az én betegségem, még nem az elviselhetetlen kategóriába tartozik, és hiszem azt is, hogy Isten csak annyit terhet ad ránk, amennyit képesek vagyunk elviselni. Csak Isten szerintem sokat méricskél: még tegyek-e hozzá egy kicsit? :)

Kicsit megfáradva, kicsit torokfájósan, de azért jól vagyok.Végre sikerült leadnom a szakdogámat, úgyhogy remélem ez már legalább rendben lesz. Az elmúlt hetekben volt egy-két gyötrő fejfájásom is, de már elmúlt. Remélem sikerül rendben befejeznem ezt a sulit, nagyon-nagyon várom már a végét.Hosszú volt már, és le akarom zárni ezt a fejezetet. Várom a nyarat, meg azt, hogy s mint alakul jövőre. Néha nagyon derűlátónak várom a dolgokat, máskor bizonytalan vagyok, hogy tényleg jól döntöttem-e? Hol fogok majd kikötni, és végre mikor sikerül megtalálnom a helyemet? Ezer meg ezer kérdés van mindennap a fejemben. De tudom, h majd minden szép sorjában megmegy, egyik a másik után. Nem tudom, miért van így felépítve az ember, h könnyen elbizonytalanodik, ha valami nem úgy sikerült, ahogy tervezte. Szeretnék egy biztos, nyugodt pontot már az életemben, hogy lássak kicsit előre.Az elmúlt években nagyon sok minden megváltozott bennem is. Én ezt nevezem "betegségelőnyek", hogy folyton tanulok. Csalódok, kétségbeesek, sírok, aztán meglátom a jó dolgokat is, és aztán már minden rendben van. Nem szabad feladni, mert ha sokáig vagyunk kétségbeesve, magunkat őröljük fel.
Vigyázzatok magatokra!
Etti

Mindig azt gondoljuk, nehéz hosszútávon boldognak lenni, hogy vannak örömök az életben, de ezek mulandóak. Én mindig azt mondom, minden csak rajtunk múlik. Én nem tartom ezt közhelynek. Ha csak a fájdalomra gondolunk, a gyógyszerekre, a jövőbeli nehézségekre, tényleg nem leszünk boldogok. Ezért kell az örömöt a körülöttünk lévő dolgokban, szeretteinkben, és legfőképpen önmagunkban megtalálni. Nekem a következő idézet örömöt csempészett a napomba:

"Az öröm a legbelsőbb magod. Nézd meg a fákat, nézd meg a madarakat, nézd meg a felhőket, nézd meg a csillagokat... ha van szemed, látni fogod, hogy az egész létezés örömteli. Egyszerűen boldog benne minden. A fák ok nélkül boldogok; nem lesz belőlük miniszterelnök vagy államfő, és sosem fognak meggazdagodni, sosem lesz folyószámlájuk. Nézd meg a virágokat - nincs okuk a boldogságra. Mégis egyszerűen hihetetlen, milyen boldogok" (Osho)

10 lépés az egészséghez (és a boldogsághoz is!)

Csak ma megpróbálom ezekből néhányat megvalósítani. Egyet vagy kettőt. Akármennyit is, úgy érzem, közelebb visz az egészséghez.

1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: “a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.

2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.

3. Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.

4.Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.

5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon; jót teszek valakivel és titokban tartom. Megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, ahogy William James mondja, csak az edzés kedvéért.

6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.

7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.
8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.

9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában néha Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.

10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek.

(Dale Carnegie – Sikerkalauz 2)

Sziasztok!
Remélem jól vagytok, és kezditek már érezni a tavaszt! Mégha most nincs is az szép napsütéses tavaszi idő, azért már érezni a változást a levegőben. Én az utóbbi napokban sok pozitív élménnyel gazdagodtam a gyakorlatom kapcsán, nagyon jó értékeléseket kaptam a zárótanításomról. Örülök, ha végre valaki értékeli azt, amit csinálok. Jövő héttől aztán jön a rehabilitációs rész, az talán még érdekesebb lesz. A feje néha fájdogál, de sokat nem foglalkozok vele. Mostanában inkább a mellem kezdett el megint hamar feszülni. Ha májusban megyek vérvételre, a doktornő kiírhatna MRI-re. Kíváncsi vagyok, h mitől volt múltkor olyan magad a prolaktin szintem, vagy ez tényleg csak időszakos és stresszalapú? Én nem hinném, de azt sem akarom h nőjön az adenómám. Én mindenesetre nem stresszelek, csinálom a dolgaim, ahogy eddig is tettem. Néha szenvedek, néha viszint gondtalanul boldog vagyok! Ezekért a pillanatokért érdemes még szenvedni is előtte.
Ölellek titeket!
Etti

Gyorsan telik a február, de örülök is neki.Minél hamarabb eltelik  a gyakorlat, a suli, annál jobb. Szeretném ha már nyár lenne, és úgy élvezhetném a pihenést, h nem kell aggódnom szakdoga és egyebek miatt. Most kell beadni a mesterképzésre a jelentkezéseket, hát beadtam. Majd kiderül, de remélem a 3 közül egyre felvesznek.
A mellem most feszül, de annyira nem vészes. A fejem is el van, szóval elég jó a közérzetem. Talán lassan, de biztosan minden rendben lesz. Szeretnék már teljesen meggyógyulni. De vajon ki lehet-e ebből a betegségből teljesen gyógyulni, úgyh tényleg semmi nyoma nem marad? Lesz olyan idő, amikor nem kell majd gyógyszert szednem? Akárhogy is vagyok, akárhogy is fáj, és azért hiszek benne. Szeretnék egyszer egy boldog, egészséges családod. Szeretnék kiélvezni minden szépséget ezen a földön. Addig maradnak a mindennapi csatáim.
Vigyázzatok Magatokra, és szeressétek egymást!És ne csak Valentin napkor!Sok ölelés!
Etti

Elkezdődött a suliból az utolsó félévem. Gyakorlatom van ebben, tanulásban akadályozottakat tanítok itt Győrben. Annak ellenére, h nem akarok majd a későbbiekben tanítani, egész jól megy, sok pozitív visszajelzést kapok felnőttektől és gyerekektől egyaránt. Nagyon helyesek a gyerekek, nem lehet rájuk haragudni sosem. Mindegyiknek szörnyű családi háttere van. Nem kell h a genetika, elég ha a szülők felelőtlensége vezet oda, h a gyermek akadályozottá váljon. Megteszem ami tőlem teszik, a többi tanár is megteszi, de mit számít, ha az iskolában van 8 órát a gyerek, otthon meg 16-t.teljesen más az értékrend a két helyen.
Betegségügyben változatlan a helyzet. Most kicsit beteges vagyok, de átmegy rajtam. Keveset fáj a fejem, aminek örülök nagyon. Ja, és iszom továbbra is  a búzafűlét.
Vigyázzatok magatokra!

Rohan az idő, és annyi dolgom. Annyi dolgom, h nincs idő betegséggel és fejfájással foglalkozni. Minek is, jól van ez így! Boldog vagyok! Majd legközelebb írok egy hosszú jelentést, hogy mi ez a sok dolog...De minden szép sorjában alakul. Ja, és elkezdtem búzafűlét inni, még Perectől van a gondolat, aki csodafűnek tartotta, és most tartok ott, h kipróbálom. Bajom nem lehet tőle, mert csupa jó dolog van benne. Majd írok, ha lesz eredménye.Olvassatok utána!sok puszi Mindenkinek!
Etti

eredmenyek

Sziasztok!
Ma megkaptam a vereredmenyeket,es sajnos nem jok. A prolaktinom 56ra emelkedett,pedig a nyari vervetel soran teljesen normalis volt, 15. Csalodott vagyok és szomorú most.remeltem,h stabil marad ez az ertek,igy nagyobb az esély is,h felszivodik az adenomam. De most ez van,es azt jelenti,h meg inkabb harcolnom kell. Vlmi meg nincs rendben velem,ra kell jonnom mi az. A doktorno szerint stresszalapu ez az ingadozas.o se erti. En sem,mert szerintem az utobbi idokben nyugodt es boldog voltam.mikor utoljara ilyen magas volt az ertek,akkor nem szedtem a gyogyszert,most szedtem,es az elmult fel evben ugy erzem,kevesebbet fajt a fejen,feszult a mellem. Nem ertem. Csak remelem,h nem nott az adenomam. Majusban ujabb vervetel,es ha akkor sem valtozik,akkor novelik a gyogyszert.remelem kiinak majd mri-re is lassan. Akarhogy is,probalom folytatni az elkezdett valtozasokat,mozgok es sokat nevetek. Nem idegeskedwm, max a sulin. De most majd meg kevesebbet fogok azon is,elvegre nem ez ami igazan lenyeges...nem adom fel,meggyogyulok!

BÚÉK

"A mama azt mondta, hogy minden nap történnek csodák, nem mindenki hiszi el, de történnek, az biztos."
 (Forrest Gump)

Ezzel kívánok mindenkinek boldog új évet. Legyen ez az év, és a következők egészségben, szeretetben gazdag évek! Ne adjátok fel soha, mégha nagyon fáj is! Inkább nézzétek még a fent említett filmet, mert gyógyír bánatra, magányra, fájdalomra!
Ölellek titeket!

Etti