"Van a szerelem... A szerelem, amely nem évszakfüggő. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással. Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át. A csoda, hogy ott ülsz mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog, igen, neked adja mosolyát."
Nekem végtelenül fontos, h ezt leírjam, h mennyire fontos nekem, és mennyit köszönhetek neki. Segített megváltoznom, nélküle nem tudnék ilyen nyugodt, pozitív gondolatokat megfogalmazni sem magamnak, sem Nektek. Ha sikerült meggyógyulnom, úgy értem teljesen, fizikailag is meggyógyulnom, akkor azt elsősorban neki köszönhetem majd. NEKED köszönhetem majd!
Szóval ez a helyzet most velem. Kicsit romantikus, meghitt hangulatom van most.:))) De vajon baj ez? Baj, hogy évek után is ennyire szeretek vlkit? Kívánom, h ezt mindenki élje át, és ha ilyen párja van, akkor becsülje meg!
Ölellek titeket!