Több mint két éve nem írtam. Valahogy a késztetés abbamaradt, bár tudom, hogy sokan olvastátok, ezt köszönöm is nektek! De őszintén, úgy gondoltam, nincs sok minden, amit a hipofízis adenómámmal kapcsolatban írhatnék. Azóta nem történt érdemi változás, teljesen jól vagyok. Alig van fejfájásom, teljes értékű életet élek, szinte el is felejtettem, hogy van egy lakó a fejemben. Voltak vérvételek, amiknek teljesen jók voltak az eredményei, két éve ősszel voltam MRI-n is, ami nem mutatott változást. A lakó mérete stagnál, néma továbbra is szerencsére. Aztán 2020-ban történt egy nagy dolog! Várandós lettem! Nyáron összeházasodtunk Z-vel, és utána össze is jött a baba ahogy szerettük volna, ahogy terveztük. Ezt azért emeltem ki, mivel sok adenómával élő nő nehezen lesz várandós, és sokszor az orvosok is terméketlenséggel ijesztgetnek minket. Tehát azért emelem ki, hogy tudjátok, az adenóma nem jelent semmit, összejöhet a baba, hinni kell benne, és nem kell tőle félni!!!
Azóta már van egy csodálatos 8 hónapos kislányunk, aki épp jelzi, hogy foglalkozzak vele, de ezt azért gyorsan még leírom. Mind a várandóságom, mint a szülésem teljesen problémamentes volt, szerettem pocakos lenni. Természetes szülésem volt, és azóta is minden rendben van. A szülésig folyamtosan konzultáltam az endokrinológusommal, hogy hogyan vagyok, de most már csak azután kell nála jelentkeznem, hogy befejeztem a szoptatást. Addig a hormonszintek elvileg nem változnak, utána kell kicsit jobban figyelni. Azt javasolták, egy évig, ha akarok, nyugodtan szoptassak. Ezt szeretném is kihasználni. Azután majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Röviden ennyi. Szóval csak azt akarom ismét hangsúlyozni, hogy minden hipofízis adenómával élőnek megvan a lehetősége a normális, vágyott életre. Bátran vájatok neki, és higgyetek magatokban!
Nem ígérem, hogy gyakran írok, de ha bármi kérdésetek van gyerekvállalással, bármivel kapcsolatban keressetek nyugodtan. Facebookon is megtaláltok immár Nagy Eszterként. E-mail: eszti710@gmail.com