rövidfilm egy életről...

Nézzétek meg ezt a kis animációs filmet, igazán lélekemelő! Legszívesebben minden iskolában kötelezővé tenném a megnézését, attól függetlenül, hogy vannak-e az adott suliban sérült gyerekek vagy nem. Nem magyar, de szerintem teljesen érthető.

https://www.youtube.com/watch?x-yt-cl=84503534&v=xM8C92akFOM&x-yt-ts=1421914688

Jelenleg kicsit stresszes időszakom van. Még nem ért véget a vizsgaidőszak, most igen sok vizsgám van. Míg Győrbe jártam, nem volt ilyen vészes. Most mivel egy szakot nappalin csinálok (Gyógypedagógia tanulásban akadályozottak MA), egyet meg estin (ugyanígy gyógyped, csak másik szakirány-autizmus), így elég nehéz összeegyeztetni a kettőt. Nem unatkozom, de egyébként nem bánom. Bár most nem sikerült egy vizsgám, és kicsit csalódott vagyok, mert ilyen még nem fordult vele előlem :D De azt mondják, mindent ki kell egyszer próbálni :)Szeretek tanulni, és szeretem azt tanulni, amilyen szakra járok. Ha sikerül jövőre elvégeznem mindkettőt, és végre én is dolgozni fogok, nagyon fogom szeretni.Bár nem lesz egyszerű, mert sérült gyermekekkel dolgozni, sosem az, de azt hiszem, ez pont nekem való. Nem tudom, talán az adenóma az oka,az hogy mióta tudok róla, megváltozott kicsit a szemléletmódom. Vagy talán az, hogy megrémít, hogy a világban ennyi és ennyiféle betegség és fogyatékosság létezik.Ők nem tehetnek semmiről, és a fogyatékosság nem gyógyítható meg, az egy állandó állapot. Az autizmus pedig egy teljesen más világ. Majd egyszer beszélek róla.
A lényeg a lényeg, hogy szeretni fogom a hivatásomat, és van egy csomó elképzelésem, tervem, vágyam ezzel kapcsolatban. A tervek célt adnak az életnek, és miközben szövögetem őket, elfeledkezem minden bajomról.
Szép napokat!
Etti