"Semmi sem fontos az emberi lélek betegségeinek kezelésénél, egyedül csak az, hogy a beteg higgyen. (...) És főként: higgyen a saját gyógyulásában. Abban, hogy célja és föladata van még az életben, amit el kell végeznie. Aki mindezt nyújtani tudja a betegnek, az gyógyít." Wass Albert

Most kicsit ilyen érzéseim vannak. Hogy végzem tisztességesen a napi feladataimat, teljesítem a kötelezettségeimet.És sikerül is szépen minden. Ha fejfájósan, ha szenvedve, de megcsinálom. És valahol ez a betegség erősít, mert más, agydaganat nélkül élő, nem csinálja meg azokat a dolgokat, amelyeket én pedig akarattal és kitartással megcsinálok. Nem dicsérem ám magam, csak most, ma kicsit büszke vagyok az 5-ös vizsgámra! :)))) És még tegnap este nem hittem benne, hogy bírok még egyáltalán tanulni.  Ha sikerülne megvalósítani az álmaimat, a nagyobb dolgokat is az életemben... Miért ne? Tudom, hogy szorgalommal, kitartással és szeretettel menni fog!

Szép napokat!