Egész hétvégén egész jól voltam, a fejem is alig fájt. Meg jókedvem is volt, sokat nevettem. Köszönet érte a páromnak!:))) Nagyon sokat törődik velem, és nem tudom, hogyan köszönjem meg neki ezt a sok szeretetet. Remélem elegendőnek tartja, hogy minden percben rá gondolok, és ahányszor rágondolok, mindig mosolygok kívül és belül. És még azért küldöm neki ezt ez idézetet:

"Van a szerelem... A szerelem, amely nem évszakfüggő. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással. Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át. A csoda, hogy ott ülsz mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog, igen, neked adja mosolyát."

Csitáry-Hock Tamás

Nekem végtelenül fontos, h ezt leírjam, h mennyire fontos nekem, és mennyit köszönhetek neki. Segített megváltoznom, nélküle nem tudnék ilyen nyugodt, pozitív gondolatokat megfogalmazni sem magamnak, sem Nektek. Ha sikerült meggyógyulnom, úgy értem teljesen, fizikailag is meggyógyulnom, akkor azt elsősorban neki köszönhetem majd. NEKED köszönhetem majd!

Szóval ez a helyzet most velem. Kicsit romantikus, meghitt hangulatom van most.:))) De vajon baj ez? Baj, hogy évek után is ennyire szeretek vlkit? Kívánom, h ezt mindenki élje át, és ha ilyen párja van, akkor becsülje meg!

Ölellek titeket!

Advent

Kicsit kezdek ráhangolódni az adventi időszakra és a karácsonyra. Rég volt már így, talán kisgyerekként utoljára, h tényleg vártam. Néha az érzelmeim elhatalmasodnak rajtam, és szeretném h az idei karácsony vlhogy más legyen. Mindig elhatározom, h nem az ajándékokon lesz a hangsúlyt, és mindenkinek vlmi apróságokat veszek. Persze a kicsiből nagyobb lett és még nagyobb...:) De mégis megpróbálok az emberekkel kedvesebb és türelmesebb lenni, mint máskor. Mert mi másról szól ez az ünnep, ha nem a szeretetről? Sokan már közhelyesnek tartják, ha beszélniük kell erről. De hogy lehet egy olyan érték közhelyes, mint a szeretet? Főleg ha egész évben csak magunkkal foglalkozunk... Miért ne akarjuk most kimutatni egy kicsit jobban? Remélem sikerül ez most, sikerül kicsit jobban szeretni mint máskor, megérteni az ünnep igazi jelentését. És tudjátok, mit szoktak még az emberek mindig elfelejteni? Hogy a szeretet gyógyít. Az a szeretet, amit adunk, és amit kapunk, meggyógyítsa a lelket. Miért olyan nehéz ez mégis? Miért nehéz szeretni és átadni, és kimutatni a szeretetet? Talán azért foglalkoztatnak idén jobban ezek a dolgok, mert annyira meg akarok már gyógyulni, annyira keresem a gyógyulás lehetőségeit. Úgy gondolom a lélek meggyógyítása az első lépés. És ezt mikor máskor lehet megtenni, ha nem a karácsony közeledtével?
Várjátok Ti is a karácsonyt, és szeressétek egymást még jobban!:)
Etti

Hát nem jó ez, amit találtam? :)

- Optimista vagyok és realista. Tudod, ha egy ezer méter magasból kiugró ejtőernyősnek nem nyílik ki az ernyője, és mégis abban bízik, hogy életben marad, nem optimista, hanem hülye.
- Ejtőernyős is akadt már fönn faágon.

(Nagy Bandó András)

Mosolyogjatok emberek! :)))

öllellek titeket

Etti

Sziasztok!
Tudom, rég írtam, és felesleges kifogásokat keresnem, de tényleg el vagyok havazva mostanság. a héten egyhetes gyakorlatom volt itt Győrben, gyerekeknek tartottam rehabot. jó volt, de fárasztó is. de persze nincs nagyon időm pihenni, ez az egy hónap a vizsgaidőszakig nagyon húzós lesz. de azért hétvégén igyekszem többet aludni. elég jól viseltem a nehézségeket, a kevesebb alvást is, pedig régebben emlékszem nagyon fájt a fejem, ha csak ilyen 5-6 órát aludtam. otpimistán ébredek reggel, és úgy is fekszem le. egyszerűen érzem, h jobban vagyok. és tudom nem sokna vagytok így, de én a telet is várom. a havat, karácsonyi vásárokat, a forralt borozásokat :) szóval két szóval, jól vagyok. lelkileg, testileg is. évek óta nem éreztem ilyen jól magam, azelőtt mindig csak a fájdalmak voltak, a küzdelem. most végre én küzdöm le az akadályokat! de jó érzés ezt tudatosítani! szép napokat, és kitartást Nektek!
Etti

"Ember és ember között sem az intelligencia, sem a származás nem jelent olyan mélyreható különbséget, mint az, hogy beteg-e valaki vagy egészséges." (Francis Scott Fitzgerald)

És egy kevésbé nyomasztó gondolat:
"Az egészséges életmód megszállottjai elég hülyén fogják érezni magukat, amikor majd ott fekszenek a kórházban, és belehalnak abba, hogy semmi bajuk." (Redd Foxx)



Miért is kellene feladnunk a küzdelmet?Mert vannak rossz pillanatok? Mert vannak napok, amikor kétségbeesünk? Mert próbálnád századszorra is elmondani valakinek, hogy mi a bajod, de nem tudod? Mert néha annyira fáj?
Egyiket se tartom elég nagy indoknak, hogy feladjuk. Főként azért nem, mert vannak csodálatos pillanatok is az életben, és egészen gyönyörű napok. És vannak olyan emberek is, akik megértenek, bármi is történik, és nem kell félned attól, hogy nem számíthatsz rájuk. És végül vannak olyan percek, órák vagy akár napok is, amikor nem fáj semmi. Sem a fejed, se a gyomrod, semmid. Csak kicsit meg kell fordítanunk a dolgokat, és máris nem olyan reménytelen a helyzetünk, nem? Máris érdemes továbbküzdeni.
Ölellek titeket!
Etti

Azt szokták mondani, h az ember célja a boldogság, vagy h a boldogulását keresi. Én azonban  azt veszem észre az embereken (a suliban, az utcán, bárhol), hogy nem is keresik, csak vannak és szenvednek. Közben sóhajtoznak, hogy de jó lenne ez, vagy az, meg h nekem nincs ilyenre időm, meg nekem semmi sem jön össze és hasonlók. Közben mondják, h de jó lenne, ha rám találna a boldogság, meg olyan szerencsétlen vagyok. Persze, hogy az valaki, ha nem is keresi az örömöket az életben! Elsősorban magukat csapják be, és vágynak arra, h nekik adjon a másik igazat, hogy igen az élet olyan nehéz, a férfiak hazudnak, a fizetésből semmire se telik, és annyi dolog van egész nap....De igazából ez a hazugság, hogy sokan még maguknak se ismerik el, hogy lehetne valamit tenni, és nem kell, hogy a napok szürkék és elviselhetetlenek legyenek. Mert ha elhisszük, h ez így van, akkor az megbetegít minket, beleférkőzik a tudatunkba, és csak még elkeseredettebbek leszünk. Vajon miért nem lehet egyszerűen csak örülni és vidámnak lenni? Mint az a kislány, akit ma láttam az egyik bevásárlóközpontban. Jött le az anyukájával a mozgólépcsőn, és olyan öröm sugárzott róla, tiszta és egyszerű öröm, hogy ő most jöhet le a mozgólépcsőn! Nem az élet nehéz, csupán mi magunk tesszük azzá...

Sziasztok!

Remélem jól viselitek a napokat, a beköszöntött őszt. Én szeretem az őszt, az utóbbi években megszerettem. Talán azért, mert a párommal ősszel ismerkedtünk meg. Ki mondta, h ősszel nem lehet szerelmes az ember?:))) De szeretném a szép őszi napokat a hegyekben eltölteni!
Egyébként jól vagyok, néha úgy érzem egyre jobban. Nem tudom, de valahogy ezt érzem, hogy fokozatosan gyógyulok. A kedvem is jó. Azt hiszem azért, mert kezdek egyre tudatosabban gondolkodni erről a gyógyulási folyamatról, megpróbálom a mindennapok részévé tenni, bár egyáltalán nem volt könnyű idáig eljutni. De mégis most ott tartok, h ha megkérdezik tőlem, h még mindig ugyanúgy fáj-e a fejem, azt tudom mondani, h nem:)))) És lehet, h a következő MRI-n már változás is lesz.
Vidám napokat mindenkinek!
Etti

A suli szerencsére elég tűrhető, még jól viselem. Nem vagyunk mindennap estig, meg a péntekem is szabad, ami eddig nem igen volt. Úgy veszem észre, kevesebbet fáj a fejem, mint az elmúlt években. Eljutottam odáig, h a mellem is alig-alig. Sokat számít, mert volt időszak, h alig tudtam lemenni a lépcsőn, mert annyira fájt. A futásról ne is beszéljünk. És a közérzetem is jó. Pedig az idő nem az, és elég sok a dolgom a suli miatt. De remélem most is mindent sikerül lassacskán megcsinálgatnom, ahogy az elmúlt években is.

Rég írtam már idézetet, itt az ideje.
"A gyógyuló ember tekintete az igazi: elkezd látni. Látja, azt, hogy hány csoda és milyen szenvedés kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a pokolból, feltámadjon a halálból. (...) Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni." (Müller Péter)

Azt hiszem, én is így érzem magam egy idege. Néha minden egyszerű pillanat, minden apró öröm csodának tűnik, és boldogsággal tölt el. Én hiszem, h nem véletlenül vagyunk a földön, nem véletlenül MI születtünk meg. Sorsunk, rendeltetésünk van, és végül is, nem azért jöttünk a világra, h már fiatalon betegségekben szenvedjünk, és depressziósak legyünk. Egyszerűen csak élni kell és boldognak lenni!:) Szép napokat! Sok puszi
Etti

Egy kis művészet...

Ma a suliban az egyik előadás keretében egy érdekes történetet mesélt az egyik tanár. Szeretném veletek megosztani mégha nem is konkrétan a hipofízis adenómához kapcsolódik. Vagy mégis?
A történetet a tanárom egyik ismerőse mesélte neki, aki művészetterapeuta (egyébként a tanár is). Próbálom úgy leírni nagyjából, ahogy hallottam. Íme:
Ma egyre több tudományos bizonyíték van arra, h minden betegség pszichés eredetű. A sok haraggal, méreggel, idegeskedéssel, negatív gondolatokkal mi magunk generáljuk a betegséget. A rákot is. A terapeuta egyik ismerőse orvos volt. Ugye mint az orvosok többsége ez az orvos sem hitt soha a lelki dolgokban, abban h pl. a művészet képes a gyógyításra. A lelki sebek és a valódi betegségek leküzdésére. Csak a tudományban bíznak, és csak mechanikusan gondolkodnak. Már maga a "lélek" szótól is idegenkednek. Vannak kivételek, de ez az orvos ilyen.volt. A művészetterapeuta ismerőse többször hívta magához terápiára, de sosem akart elmenni.  Egyszer rákos lett, daganat volt a vastagbelében, egy lúdtojás méretű daganat. Az utolsó kemoterápia után azt mondták neki az orvosok, ennyi volt, nincs tovább. Van két hónapod, búcsúzz el, rendezd el a dolgaidat. Az orvos ekkor gondolt arra, h elmegy ehhez a művészetterapeuta ismerőséhez, ha már neki úgyis mindegy. Elment és terápiával egy érdekes dolgot találtak ki. Úgy döntöttek, h a röntgen leletek alapján megfestik a daganatot. De tökéletesen. A daganat pontos méretei, formája alapján megrajzolták a daganatot. Majd a következőkben az volt a feladat, hogy az orvosnak el kellett képzelnie azt, h ez a daganat kiszárad,és úgy kellett lerajzolnia. Majd a saját gondolatai alapján a későbbiekben megrajzolta, hogy ez a daganat egyre jobban összemegy, elsorvad. Ez volt a terápia. A saját gondolatai irányították. Ma ott tartanak, h a röntgen alapján a daganat diónagyságú. És ezt a gondolkodásával érte el.Ennyi a történet.
Én nem tudok jól rajzolni vagy festeni, de szeretem. És hiszek gyógyító erejében. Mert miért ne lehetne kirajzolni magunkból a betegséget, a fájdalmat? Vagy miért ne lehetne kiírni, ha vlki verseket, regényeket ír? nem kell tehetségesnek, zseninek lenni, csak egyszerűen pozitívan gondolni, és elképzelni, elhinni, hogy meggyógyulunk. Hogy azt a lakót el lehet onnan tüntetni saját erőből is.

Suli és hasonlók

Sziasztok!
Na a suli, az utolsó évem, megkezdődött. Hurrá! Bár nem a sulinak örülök, csak annak, h az utolsó év. Végre. Szerencsére jól alakulnak a dolgaim, megkaptam egy ösztöndíjat is, amit csak 8-an kaptak a fősuliból. A kollégiumban csupa új lakótárssal vagyok körülvéve, és mindegyik nagyon szerethető. Legalábbis még így az elején. De remélem és úgy érzem a későbbiekben sem lesz gond. Talán azért mert mindannyiukkal jókat lehet nevetni, és egyikük sem depressziós!:) Ez nálam fontos érv, mert sajnos a múlt félévben egy mindent feketében látó, önsajnálatban fetrengő emberrel voltam egy szobában. Nekem se tett jót. De ennek vége! Most megint jön a tanulás, meg h rendben befejezzem ezt az évet. Remélem sikerül. Néha minden kilátástalan, de talán nem kell annyira távolra tekinteni. Elég ha a jelenben boldogok és elégedettek vagyunk.
Jah, és már nem fáj annyit a fejem mint múlt héten. Nem engedek neki többet!:))) Szép napokat, ölellek titeket!

Nyár végi szösszenet

Nagyszerű érzés volt, h az elmúlt két-három hétben szinte azt se tudtam mi a fejfájás. Jól éreztem magam, és szinte alig voltak fájdalmaim. Tegnaptól azonban megint fáj, lüktet. Mintha belülről akarnák kinyomni az agyamat a tarkómon keresztül. De nem baj, majd ez is elmúlik. Mégha nem is tartott soká, legalább egy darabig egész jól voltam. Mintha nem is lennék beteg. Sőt, egy-két napra el is feledkeztem róla. Sőt a mellem is alig feszül most! Talán a fájdalmakat is a boldogságom határozza meg. Mert igazán jókedvű, gondtalan, szerelmes voltam az elmúlt hetekben. Ez utóbbi persze most is érvényes:) De ahogy vége a nyárnak, jön a suli, meg vele együtt a sok hülyeség (Ez az utolsó évem!) azt hiszem kezdek megint szorongani. Próbálom tartani magam, csak néha elgyengülök. De már egyáltalán nem vagyok olyan mint régen. Erősebb vagyok, bátrabb. Talán a futásnak is köszönhető, amit mindennap csinálok. Meg a jó véreredményeknek is. Meg h olyan jó, tényleg jó nyaram volt. Talán többet kellett volna írnom a szakdogámat, de helyette boldog és optimista voltam! Nem hiszem, h a tanulást kellett volna választanom, mert bár előrébb lennék, de nem lennék boldogabb és egészségesebb. Kicsit tán közhelyes, de így érzem magam: Feltöltődve, vidáman, élvezve az időt, ami jutott. Talán egy életen át így kellene élni mindenkinek.
Nagy ölelés Nektek, akik itt olvassátok labilis lelki világomat, és még mindig nem hagytátok abba!!!:)))Sok pusy

Jó híreim vannak!:)))

Ma végre eljutottam az eredményekért.Nem beszéltem a doktornővel, mint ahogy azt előre tudtam is, de kézbe kaptam a papírokat. A prolaktinom 50ről 7, 9 ng/ml esett, ami tökéletesen normális. Még sosem volt ilyen alacsony. Ha nem emelkedik majd újból, akkor végre a lakóm is eltűnik, mert nem lesz mi táplálja. És szerintem ehhez hozzájárul a jókedvem is, amit az utóbbi időben, úgy érzem egyre jobban meg tudok tartani! Legközelebbi vérvétel majd decemberben, addig még akár meg is gyógyulhatok!:))) Kitartást mindenkinek, majd még jelzek!

Nyár

Kicsit pihentünk Z-vel: feltöltődés a Bakonyban... Ajánlom mindenkinek, mert tényleg azt kapja az ember, amit ígérnek (mármint a Hotel Szarvaskútot, hogy nevén nevezzem a dolgokat:). Igazából pihenni akartunk, csak élvezni a dolgokat, h nem kell sietni sehová, nem kell törődni a kajával, fűnyírással stb. De aktív pihenés lett belőle, mert túráztunk, kerékpároztunk, úsztunk... De jó volt testnek és léleknek egyaránt! És a fejem is alig fájt!:) További szép napot mindenkinek!puszi

Nem rajongok ezért az emberért, de most vlmi egészen találót, rám jellemzőt olvastam tőle. Kedvem lenne azon nyomban megváltozni és menni!:) Tényleg! Miért vágyakozunk mindig, és sosem teszünk vlmit? Mert félünk. Félünk elhatározni és változni.

"Nem kell tengerentúlra elmenni ahhoz, hogy valaki pihenjen. Gyönyörű országunk van. De aki nem szeretne itthon pihenni, az elmehet bárhová, nem kell hozzá vagyon, csak elhatározás. Hányan vágyakoznak arra, hogy lemenjenek a tengerre? Életükben nem voltak a tengeren. Egy pénteki estén az ember a nyugatiban felszáll a vonatra, és szombat reggel leszáll Rijekában. Este Nyugati, reggel kinyitja a szemét: az Adria ott hullámzik a lába előtt. Ott van a kikötőben, sós tengeri illat, sirályok az égen, a halászok jönnek vissza a tengerről a zsákmánnyal, pálmafák. Vasárnap este meg vissza. Két nap alatt az álmok valósággá válnak."

Csernus Imre

"Eredmények"

Június közepén voltam vérvételen. Mondták július első hetében telefonáljak az endokrinológiára. Telefonáltam. Tudjátok mit mondtak? Aug. 12-én menjek be délután, kopogjak és odaadják az eredményeket.Szóval a doktornő kiírkod nekem vlmit, és anélkül h beszélnék vele, odaadják. Mindig van vlmi új rendszer itt, de ilyen még nem volt, h ennyit kellene várnom. és aztán lehet szeptemberre kapok időpontot az orvoshoz, aminek igazából nincs is értelme, mert úgysem kérdez semmit, és a papírból mindent ki tudok olvasni, ami nekem fontos. Valószínűleg már ott vannak az eredmények, csak addig nem fogja kiírni, mert nem ér rá, meg szabadságolnak. Aztán gondolkodjon az ember pozitívan! Én már sok mindent tapasztaltam ennél az orvosnál, de még mindig meg tudnak lepni. De kár is ilyenen mérgelődni, mert rosszabb esetben elkeverhették volna a papírokat, vagy kitolhatták volna őszre. Most nyár van, az a dolgom, h feltöltődjek, pihenjek, és elhessegessem a negatív gondolatokat!

Kingu! Rég hallottam rólad, de emlékszem írtad, h mész MRI-re! Mik lettek az eredmények? Kívánom a legjobbakat!
Etti

Végre...pihenés

Nehezen viselem ezeket a frontokat, tegnap még 32 fok, ma meg 16... Azt hiszem a világvége jön magától majd, nem kell siettetni. Ahogy a fejfájásom is, na meg a mellfeszülésem... Na de nem is ez a lényeg, hanem h szép hétvégét zártam, sikerült  kicsit kipihennem magam, kikapcsolódnom szellemileg is. Talán most először, mióta befejeztem a sulit. Még nem volt igazán időm kiélvezni a nyarat. Csak ezek a fránya hétvégék ne telnének el olyan gyorsan! Bár hiába mondogatom ezt minden hétfőn, attól még eltelnek sajnos. De addig is igyekezzünk kihasználni a kapott időt, és ne szomorkodjunk előre, mert attól nem lesz jobb. Közben gyakorlom a szorongásról való leszokást, nem könnyű, nagyon nem. De amit könnyen elérünk az életben, annak nincs is olyan értéke, igaz? ölellek titeket!
Etti

Most kicsit náthásan, könnyező szemekkel, de elvagyok. muszáj is hogy bírjam, mert sok a dolgom mostanság. mindennap járok egy suliba gyerekekhez, aztán fejlesztő foglalkozásokat tartok nekik. szakdogámhoz kell majd, úgyh most ez a mindennapos feladatom.
a mellfeszülésem már elmúlt szerencsére, de most nagyon sokat, és erősen fájt. nem tudom mi van, talán feljebb ment a prolaktinom. pedig szedem rendesen a gyógyszert most már legalább 4 hónapja. pénteken megyek egyébként vérvételre, majd kiderül...
vigyázzatok magatokra!

Most megint nagyon fáj a mellem már  kb. másfél hete. Nem tudok h feküdni, aludni... Nincs vlkinek vlmilyen bevált fájdalomcsillapító módszere erre?

Ajánlom mindenkinek ezt a kis dokumentumfilmet, tényleg mindenkinek....Nézzétek meg, ha úgy érzitek nem megy már tovább, és ennél jobban már nem fájhat.Ezután majd kicsit könnyebb lesz, és legyintünk egy nagyot!
itt a link hozzá: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=2O3horCIO6A#!


(Köszönet a http://hogyanlegyelboldog.freeblog.hu -nak!)

Annak örömére, hogy Magyarországról már több mint 1000 látogatója van a blognak, és hogy egy nehéz vizsgából tegnap jelest kaptam, írok ide is pár boldog sort! Jól vagyok most, a mellem se fáj, végre jobban alszom. Egész jó kedvem van, mert ha bár lassan is, de folyamatosan oldódnak meg  a problémáim. 

Temesi Ferenc azt írta: "Végül is mindnyájan azért vagyunk a földön, hogy nevessünk. Amelyik napon nem nevetünk, az elveszett nap. Aztán meg az az egyetlen nyugtató, amelynek nincs mellékhatása. A nevetés nem öl: hiszen mind élünk. Ahogy a kínaiak mondják: legyél szegény vagy gazdag, elégedj meg a sorsoddal, mert bolond az, aki nem neveti ki a körülményeket."

Sokat kell nevetni mindenkinek. A betegséggel küzdőnek azért, hogy meggyógyuljon, az egészségesnek pedig, hogy az is maradjon. Szép napokat Nektek! sok puszi

“Az emberek nagyon fontosnak tartják a tulajdonukat. Csak a legjobb olajat töltik a kocsijukba, gyönyörű bútorokat vásárolnak, miközben a legolcsóbb, legrosszabb minőségű ételt eszik. Mert a mai ember néha többre becsüli a tárgyait, mint a tulajdon testét vagy az életét.
Puszta mechanikai szempontból az emberi test, mint tudjuk, bámulatos, nincs hozzá fogható a készáruk világában. Már az ésszerűség kedvéért is jobban kellene törődnünk vele, mint a többi anyagi dologgal.”
(Paul Pitchford – Gyógyító táplálkozás)

Milyen igaz ez a pár mondat! Egy kis odafigyeléssel annyival egészségesebbek lehetnénk, egy pici mozgás, egy kis egészséges étkezés, egy kis nevetés minden nap! Akarat és elhatározás kérdése. Nem foghatjuk idő- vagy pénzhiányra, rossz időre,csak magunkra. A mi akaratunk, a mi döntésünk.

Tudjátok, ha idézeteket keresek ide a blogra, sosem úgy keresek, h idézetek betegségről, hanem idézetek egészségről. Én hiszem, h egészséges lehetek nemsokára! Sajnos az akadályokat néha saját magamnak állítom, ezért rekedek meg gyakran a gyógyulásban. A beteg ember önmagától beteg, mert elhagyja magát, és szinte már "jó" neki a betegség - elviseli, megszokja, nem akarja az erőfeszítést, mert így könnyebb. Ez az ún. "betegségelőny". Tényleg van ilyen, csak sokan  nem ismerik a szót, vagy nem mondják ki hangosan.  De idáig nekünk sosem szabad eljutni! Nem lehet cél a feladás, csak a küzdés! Gondoljunk magunkra egészségesként, teljes emberként. Erősebbek vagytok mint hinnétek!
Ölellek titeket!
Etti

Jelentem, megérkeztem! csodálatos kirándulás volt! Szlovéniában és Olaszországban voltunk, fantasztikus volt. Tudom, a legtöbben hű Olaszország, meg Velence meg tenger meg stb. Szép volt az is, de nekem Szlovénia a szívem csücske!egyszerűen imádom azt az országot! a sok zöldet, a sok kéket, a hegyeket, az embereket! tán egy picit nekem könnyebb, mert mivel felvidéki vagyok, elég jól megértem a szlovén nyelvet, hasonlít a szlovákhoz, de nem ez a lényeg. egyszerűen megnyugtatja a szemet, az elmét, a lelket az, ami ott van, az táj csodálatos. talán már egyszer itt ajánlottam, de megteszem mégegyszer. aki szereti a természetet, az menjen és évezze!látni kell! (főleg Bohinjt és Bledet emelem ki, de mindent mást is).
Egyébként lelkileg feltöltődötten, megpihenten érkeztem vissza. Csak fájdalmaim azok vannak, mert a mellem már két hete nagyon fáj, és lassan már fáj minden. Folyamatosan fáj...
De talán egy-két nap és rendben leszek ismét. A szorgalmi időszaknak lassan vége, jövő héttől jönnek a vizsgák. nem baj, ezt is túlélem. Talán én vagyok az egyetlen, aki jobban szereti a vizsgákat a szorgalmi időszaknál. Évközben teli vagyok beadandókkal meg kiselőadásokkal, és nincs időm semmire. Vizsgák között legalább pihenek. Puszi nektek!

tudom, rég írtam, de csak úgy röpül az idő.megvagyok, de a mellem nagyon fáj most. kicsit túlzsúfoltak a napjaim a tanulás miatt, korán kelek, és későn fekszem,de majd csak elmúlnak ezek a hetek is. hétvégén megyek egy tanulmányi kirándulásra külföldre, igyekszem feltöltődni, és erőt meríteni a nehézségekhez. kitartást nektek is!vigyázzatok magatokra!
Etti

Előfordul, hogy képtelennek hisszük magunkat bármire, hogy félünk, és nem tudjuk mi lesz. Mert annyi a probléma, a közönyösség, a betegség... Én is félek, sőt inkább szorongok. Sokat, nagyon sokat, mert annyira bizonytalan minden. Magam is bizonytalan vagyok. És elfáradok. Az idő meg egyre csak megy és megy, olyan nehéz előrébb jutni. Sosem féltem olyan dolgoktól mint a sötétség, a magasság, az állatok, vagy hogy éjjel egyedül megyek a városban. Sokkal jobban félek attól, hogy nem teljesítem az elvárásaimat magam felé, hogy nem tudok többet elérni, hogy nem viszem többre, mint ami vagyok. Néha egyedül érzem magam, és besavanyodom. Megbántom azt a kevés őszinte embert, akihez őszintén ragaszkodom. Okoz ember a más hibájából tanul, úgyh tanuljatok az enyémből. Bezárkózni, megbántani a szeretteinket nem éri meg a fájdalmat, ami azzal jár. De legalább észreveszem a hibáimat, és próbálom helyrehozni. Boldognak kellene csak lenni egyszerűen, és élvezni  a pillanatot.
Vigyázzatok magatokra!
Ölellek titeket!

Biztos nem vagyok egyedül, de ez a kis napsütés csodákat tesz az emberrel! Könnyebben viselem a problémákat, az önsajnáltató embereket, a fájdalmakat is. A mellem egy-két napja megint fáj és feszül, a fejem is lüktet. Megígértem magamnak, h nem agyalok feleslegesen és apróságokon. Gyakorlom rendületlenül, de megváltozni, ej nem könnyű...

Kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket! Töltsétek pihenéssel, szeretteitek körében ezt a pár napot. Felejtsétek el kicsit a nehézségeket, a problémákat, és a betegségeket is! Tudom, nem egyszerű, de egy próbát megér. Aztán majd mondhatjátok, h tessék, megpróbáltam, aztán vagy lett belőle vlmi, vagy nem. Én is igyekszem pihenni, gyógyulok. Nem lehet mindent arra fogni, hogy rossz az idő, vagy sok dolgom van. Csináljatok vlmit a hétvégén, amit szerettek. Ha mást nem, igyekezzetek többet szeretni, és mosolyogni! Jó dolog ám!:))) Szép napokat Nektek!

Tegnap végre eljutottam az eredményekért az endokrinológushoz. Az 5 perc míg velem foglalkozott, az kb. annyi volt, míg beírta a számítógépbe az eredményeket. Kicsit feljebb ment a prolaktin szintem, 32ről 50 ng/ml -re. gondoltam persze, h mivel már háromnegyed éve nem szedem, feljebb fog menni. de azt hiszem ehhez képest még ez is elég jó eredmény. mindenesetre elismerem, h a gyógyszernek van hatása az adenómámra, ezért visszatérek a fél tabikra. nem szívesen teszem ezt, mert azért jól viseltem a gyógyszernélküliséget. lehet h leviszi majd megint a prolaktinom, de a fizikai állapotomra nem lesz jobb hatással.a fejfájás nem szűnik meg. ez még mindig rajtam múlik, hogy h élek, és mennyire tudok felszabadulni. egyébként mikor a vért vették tőlem, elég stresszes időszakom volt, vizsgaidőszak meg hasonló. nem akarom védeni magam, de ez is hozzájárulhatott. de zárszóul, gyógyszerrel vagy gyógyszer nélkül de meggyógyulok, sokat nevetek majd, szerelmes maradok a páromba, és abba a sok szépségbe, ami körülvesz minket!:))))
szép napokat!

és egy kis ráadás:
"Vannak, akik haláluk napjáig élnek, és vannak olyanok is, akik a diagnózis napján meghalnak. Az egyik legfontosabb dolog, amire emlékezni érdemes, hogy tudományosan bizonyított tény: az optimista szemléletű emberek tovább élnek."  David B. Agus

remélem mindenki jól van, és bírja a gyűrődést!én is bírom, bár néha kikészülök a sulitól, meg egy-két embertől.de ez mindenkivel így van, igaz? néha visszakívánom azokat a napokat, amikor azt gondoltam, h ettől rosszabb már nem lehet. azok a napok most olyan szépnek, és olyan távolinak tűnnek.
itt van pl. a lakótársam, nemrég költöztünk egy koleszba, mert hát úgy kb. 1 éve már nagyon jó barátnők vagyunk. összeköltöztünk, mert h milyen szipi-szupi lesz, meg mennyi hasonlóság van köztünk, szóval a szokásos. és most....kb. az első hét volt olyan, h mindketten örültünk a másiknak, alkalmazkodtunk, jól éreztük magunkat de azóta, h telnek a hetek minden rosszabb.rájöttem, h sokkal több az ellentét, mint a hasonlóság köztünk. néha csak apróságok, h csapkodja a fiókot, vagy hogy muszáj behúzni a sötétítőt minden este, pedig én meg pont nem szeretem így, de nem akarok vitát. aztán olyan negatív a lány, h totál depressziós tudok tőle lenni. ha nekem vlmi bajom van, akkor neki tuti, h csak rosszabb lehet meg ilyenek. szóval ilyen dolgok, nem sorolok többet, mert nem a mónika showban vagyunk. azt hiszem, egy barátságok addig lehet sérülések nélkül megtartani, míg nem vagyunk túl sokat együtt.de az a legnagyobb bajom, h nem tudom neki elmondani ezeket a problémáimat, inkább csak hallgatok. néha jól esne, ha a betegségemről beszélhetnék vele, régebben ugyan terveztem, h egyszer majd elmesélem neki, de most nem látom értelmét. kicsit minden a visszájára fordul. de jól esett most ezt leírnom, mert most nyomasztott picit az egész. majd az idő eldönti, mi legyen velünk.
a fejem fájdogál, kicsit erőtlennek érzem magam. jövő héten elvileg megyek a véreredményekért.csak egy hónapot kellett rá várnom:) volt már rosszabb is!

"Időnként elmegyek orvoshoz, és megvizsgáltatom vele magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, és kiváltatom az orvosságot, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm - mert én is élni akarok." (Mark, Twain)

"Azt hiszem az első és legfontosabb dolog a stresszel kapcsolatban, hogy felismerje, többnyire nem az a probléma, amit az élet hoz, hanem az, ahogy reagál rá. Az pedig, hogy hogyan reagál a dologokra, attól függ, hogy mennyire érti meg a különféle stresszhelyzeteket. A kínaiak a “vey-csi” szót használják a krízisre. A két jel közül az egyik önmagában azt jelöli: “veszély”, a másik azt: “esély”. Minden nehézséghez, amely életünk során ér, ezzel a szemlélettel kellene viszonyulnunk: esély arra, hogy legyőzzük a veszélyt.”
(Paul J. Rosch, Emmett Miller)


 Most valahogy így érzem magam. Próbálom legyőzni a stresszt, máshogy reagálni arra, ami most nem jól megy.Enélkül az egészségemen se tudok javítani.
Sokszor azzal van problémám, ami másoknak olyan természetes, olyan egyszerűen megy. Rajta vagyok a változás útján, de most nem tudom merre.

újabb küzdelmekkel teli félév vette kezdetét.várnám már, h kevesebb órám legyen, kevesebb probléma, de csak egyre rosszabb.mindig van vlmi.remélem egyszer majd megtörténik, hogy arra fogok gondolni, igen, megérte ennyit tanulni, fél 8ig suliban lenni, hogy jó sulit választottam stb.zűrösen indult ez a hét, a fejemnek  se tett jót, hogy idegeskedtem.kicsit haragszom magamra, h hagytam, h ennyit agyaljak.ez nem segít, csak ront a helyzeten.nem baj majd hétvégén feltöltődöm kicsit és minden rendben lesz. miért ne lenne?:)

vérvétel megvolt.várom az eredményeket.de csak márciusra kaptam időpontot.türelem...

Jelentem, kigyógyultam az influenzából, és sikeresen befejeztem ezt a szemesztert is. Hú, most jó kicsit pihenni, és megcsinálni olyan dolgokat, amelyekre eddig még nem volt időm. Az utolsó vizsga előtt nagyon stresszes voltam. Késett a "dolog" is jó pár napot, és már elkezdtem idegeskedni ezen is. Nem az volt az első gondolatom, h terhes lennék (persze ezen is elkezdtem rágódni), mivel megvolt a mellfeszülés meg a görcsök, hanem hogy nálam is kezdődnek a  bajok, nem szedem a  gyógyszert és tessék, tuti magas a prolaktinom, és fokozatosan el fog maradni. De ahogy elmúlt a vizsgaidőszak, és egy kicsit lenyugodtam, rendbejöttek a dolgok. Tudom, csak stressz miatt volt, de meg voltam azért kicsit ijedve, mert eddig szinte mindig napra pontosan megjött. Így visszagondolva tudom, h felesleges volt idegeskednem.Eszembe kell mindig vésni, h harcolok a lakóm ellen, és nagyon akarom,h eltűnjön innen. Nem adom fel, és ezt a szervezetem is érzi, nem fog cserbenhagyni. Nem fog olyan könnyen legyőzni, hogy csak úgy elmaradjon a menstruációm, tejcsorgásom legyen, megemelkedjen a prolaktinom. Nem-nem, nincs esélye....:) Az az igazság, boldog vagyok. És ez erőssé tesz.

Kicsit elkapott engem is az influenza.De nem győz ám le!!! A torokfájáson márt túl vagyok, most a folyamatosan csöpögő orral, és könnyező szemekkel küzdök, plussz  a szokásos fejfájás. Nem vagyok egy szép látvány, de már talán kilábalok belőle. Azt hiszem, ehhez is kell egyfajta pszichológia...
Vigyázzatok magatokra!

Remélem mindenkinek jól indult az új év. Az enyém természetesen vizsgákkal...De azért nem vészes, tanulok, amikor tudok. A szilvesztert pedig a hegyekben töltöttük a párommal és pár baráttal. Kikapcsolódtam, és szellemileg is feltöltődtem kicsit, nagyon rám fért már, mert olyan végtelen fáradt voltam. A hegyi levegő és egy kis sport (síelés, túrázás) azért tényleg csodát tud tenni az ember szervezetével. Amíg ott voltunk, kevesebbet fájt a fejem, a hangulatom is jó volt, sokat nevettük. Igaz, h közben híztam is két kilót, de ez már legyen az én bajom!:) Ú, a hegyek között, ott biztosan teljesen meggyógyulnék!
Ma megint tompán sajog a fejem, de ez talán a vizsgának és a sok tanulásnak tudható be. A hónap végén aztán megyek vérvételre, kíváncsi vagyok már, van-e vlmi változás. Nem szeretnék már visszatérni a gyógyszerre. Jó ez így, sokkal jobb. Majd jelentkezem!
Vigyázzatok magatokra!