Az elmúlt pár napban megint többet fáj a fejem. De így van ez, egyszer jobb, egyszer rosszabb. Lüktet a halántékomon, hasogat hátul. De a mellem nem feszül, és ez továbbra is jóhír. Próbálok nem hiperérzékeny lenni, jól kezelni a dolgokat. Persze nem mindig könnyű: család, suli stb. Nem tesz jót, ha idegeskedik az ember, és ha sokáig rágódik vlmin. Pedig én is ilyen vagyok, és szorongok. A szorongás pedig rosszabb, mint a félelem. Az már egy állapot. Pedig hosszú hónapok óta küzdök ellene. Úgy érzem sikerült is eredményt elérnem. Jobban vagyok, és sokszor tudatosan tudok pozitívan gondolkodni. Jaj, de hosszú és fárasztó ez az út, harc az egésszel, a körülményekkel, a megnemértésekkel, azzal, hogy jól döntsek, h el tudjam mondani, hogy fáj... De még mindig megéri ez a harc. Érzem, hogy megéri. Megérte már eddig is.