Kezdek már belerázódni a munkába, kissé még szokatlan a sok főiskolás év után, hogy mindennap menni kell és csinálni :) De egyelőre nem panaszkodom. A fejem elég jól bírja, és a mellem sem feszül annyira. Érdekes egyébként, mert máskor, ha kissé stresszesebb az időszakom, többet fáj. A legkisebb adag bromo felét szedem továbbra is, de a márciusi kontrollvizsgálatot kihagytam most. Nem szeretnék többet az eddigi orvosomhoz járni, és nem is akarok most ezzel foglalkozni. Kicsit élvezni akarom az életet, az összeköltözésünket Z-vel, és nem foglalkozok azzal, ami nem életbevágó. Egyelőre ennyi. Használjátok ki a jó időt, és találjatok időt a pihenésre, szeretetre!
Sok ölelés!
Etti

Tavasz és sok-sok változás

Sok-sok változás az életem szinte minden területén. Sikeresen lediplomáztam mindkét szakon. Most már kijelenthetem, hogy egyetemi végzettségű gyógypedagógus és autizmus szakos gyógypedagógus is vagyok :) nagyon sok tanulás, küzdés, düh után végre vége ennek az életszakaszomnak is. Nagyon vártam már, h végre saját lábamra álljak. Nos, nagyjából ez már sikerült is, mivel államvizsgák után nem sokat pihentem. Győrből meg is keresett az egyik intézmény igazgatónője, ahol anno gyakorlaton voltam, hogy lenne munka számomra auti gyerekekkel. Nem nagyon akartam őszintén szólva ott dolgozni, de mégis elvállaltam, talán mert annyira vártak, és mert győrben volt. Z. nem nagyon akart pestre költözni, és erre nem is akartam kényszeríteni. Úgyhogy egy hónapja már itt vagyunk győrben, ide költöztünk egyelőre albérletbe. Kicsinyenként be is rendezkedtünk, és gyakoroljuk az együttélést :) A munkát eleinte nehéz volt megszoknom, és én sem vagyok olyan könnyen beilleszkedő típus, de egyre jobban érzem magam. És azért a közösség elfogadó, segítőkész. A gyerekek imádnivalóak, sokat küzdök velük, de sok az öröm is. Nem tudom, hogy ebben az intézményben akarok-e megöregedni, de biztos, hogy auti gyerekekkel akarok foglalkozni.
A fejfájásaimat tekintve most elég jól vagyok. Ha kevesebbet alszok, akkor azért tud sokat fájni, de kibírható. Most, hogy elköltöztem győrbe, azt hiszem ott hagyom azt a semmirekellő endokrinológusomat is, és keresek itt egy másikat. Attól mindenki csak jobb lehet. Talán valami változást is sikerül elérni ahelyett, hogy stagnál az állapotom.
Most ennyi, nemsokára jelentkezem! Vigyázzatok magatokra, és használjatok ki minden napot, minden percet, ami okot ad az örömre! sok puszi
Etti