Ősz, suli

Nos, bár az idő elég borús és hideg, szerencsére ez a kedvtelenség nem ragadt rám. Az idő rohan, bár nem tudom, hova. A munkában elég nagy a nyüzsgés, az auti gyerekekkel való foglalkozás sok energiámat elveszi, de egyúttal sok örömet is ad. A gyerekeket nagyon szeretem, bármilyen különc kis lények is. Mégis elviselhetőbb mellettük az élet, mint némely kollégám mellett :D Bár ők olyan szánalmasak, hogy csak ezt az egy sort érdemes rájuk pazarolni. Próbálok derűlátó ember maradni, néha igazán nem könnyű.De szeretem ezt a munkát, és Győrt is. Z-vel jól megvagyunk, bár volt néhány vitánk nemrég, és a jövőbeli lakhely választásában is még mindig meg vagyunk rekedve. De tavasszal, nyáron mindenképpen szeretnénk lépni már és döntésre jutni.
Adenóma: Egész jól vagyok, szedem a gyógyszert (még mindig a legkisebb adag felét), februárban megyek majd vérvételre, vizsgálatra, ide Győrbe. Mostanság már ezt a betegségtudatot kezdem egyre jobban leépíteni magamban. Nem érzem magam betegnek még akkor sem, ha fáj egész nap a fejem (bár ez ritkán van már). Igazából annyi mindennel foglalkozom, nem érek rá betegnek lenni :D De tényleg, német nyelvből korrepetálok, futni járok, felkészülök suliba, főzök és a maradék időt Z-re szánom (ami sajnos néha kevés).
De a tanácsom, amit persze nem kell megfogadni, hogy ti se szánjatok sok időt a betegségre. Minél kevesebbet foglalkoztok vele, annál tovább, és annál boldogabb életet éltek.
Ölellek Titeket,
Etti

Nyár és egyebek

Már egy ideje nem írtam, pedig folyamatosan tervezten. Valahogy kerestem a helyem az elmúlt hónapokban, a munkában, az otthon és az albérlet közti folyamatos ingázásban. Sok a változást, és nemcsak magam miatt, hanem, hogy Z is megtalálja-e a számításait itt Győrben. A jelenlegi munkahelyét kényszerűségből vállalta el, és ahogy talán az ideköltözés is. Elsősorban miattam, értem. Nagyon hálás vagyok ezért neki. És bár most jól vagyunk, az összeköltözéssel jobban megismerjük egymást, magunkat, és egy ideig biztos elvagyunk még itt. De nem szeretném, ha a jövőben egy olyan helyen kelljen élnie, dolgoznia, ahol nem akar. Még egyelőre vlmi köztes megoldásunk dolgozunk, hogy mindkettőnknek jó legyen. De ahogy eddig is, úgy gondolom, ezt az akadályt is legyőzzük majd együtt.
A lakómat tekintve annyi változás történt, hogy kerestem itt Győrben endokrinológust. Nos, itt sem olyan széles a választék, de az eddigitől remélem csak jobb lehet. De voltam nála megbeszélésen, vért is vettek, úgyhogy még várom az eredményeket. De az első benyomásom rendben van, érdeklődött, foglalkozott velem. Nem várok csodákat, csak tegye meg amit lehet.
Néha előfordul kisebb-nagyobb fejfájás, és tegnap a halántékom is nagyon fájt egész nap, de azért elég jól viselem. Amióta eljöttem otthonról azonban kevesebbet fáj, nyugodtabb vagyok, hogy így Z-vel kettesben vagyunk, élünk, nem kell annyit ide-oda rohangálni, azt csinálunk és akkor, amikor akarunk. Azt hiszem, ezt még meg kell szoknunk :) Értékelem ezt az időt, mert hiába vagyunk lassan 8 éve együtt, azelőtt csak hétvégente és egy-egy hétköznap találkoztunk (kivéve a kirándulásokat).Meg most itt a nyár, van egy kis szabadságom, szóval kipihenem magam, van időm tervezni, átgondolni dolgokat.
Amit még észrevettem mostanában, hogy nagyon hullik a hajam, ennek még nem tudom, hogy a lakóm, vagy vlmi más az oka.
Majd jelzek, ha megkaptam a vérvétel eredményeit. Addig is vigyázzatok magatokra és egymásra! sok puszi
Etti

Kezdek már belerázódni a munkába, kissé még szokatlan a sok főiskolás év után, hogy mindennap menni kell és csinálni :) De egyelőre nem panaszkodom. A fejem elég jól bírja, és a mellem sem feszül annyira. Érdekes egyébként, mert máskor, ha kissé stresszesebb az időszakom, többet fáj. A legkisebb adag bromo felét szedem továbbra is, de a márciusi kontrollvizsgálatot kihagytam most. Nem szeretnék többet az eddigi orvosomhoz járni, és nem is akarok most ezzel foglalkozni. Kicsit élvezni akarom az életet, az összeköltözésünket Z-vel, és nem foglalkozok azzal, ami nem életbevágó. Egyelőre ennyi. Használjátok ki a jó időt, és találjatok időt a pihenésre, szeretetre!
Sok ölelés!
Etti

Tavasz és sok-sok változás

Sok-sok változás az életem szinte minden területén. Sikeresen lediplomáztam mindkét szakon. Most már kijelenthetem, hogy egyetemi végzettségű gyógypedagógus és autizmus szakos gyógypedagógus is vagyok :) nagyon sok tanulás, küzdés, düh után végre vége ennek az életszakaszomnak is. Nagyon vártam már, h végre saját lábamra álljak. Nos, nagyjából ez már sikerült is, mivel államvizsgák után nem sokat pihentem. Győrből meg is keresett az egyik intézmény igazgatónője, ahol anno gyakorlaton voltam, hogy lenne munka számomra auti gyerekekkel. Nem nagyon akartam őszintén szólva ott dolgozni, de mégis elvállaltam, talán mert annyira vártak, és mert győrben volt. Z. nem nagyon akart pestre költözni, és erre nem is akartam kényszeríteni. Úgyhogy egy hónapja már itt vagyunk győrben, ide költöztünk egyelőre albérletbe. Kicsinyenként be is rendezkedtünk, és gyakoroljuk az együttélést :) A munkát eleinte nehéz volt megszoknom, és én sem vagyok olyan könnyen beilleszkedő típus, de egyre jobban érzem magam. És azért a közösség elfogadó, segítőkész. A gyerekek imádnivalóak, sokat küzdök velük, de sok az öröm is. Nem tudom, hogy ebben az intézményben akarok-e megöregedni, de biztos, hogy auti gyerekekkel akarok foglalkozni.
A fejfájásaimat tekintve most elég jól vagyok. Ha kevesebbet alszok, akkor azért tud sokat fájni, de kibírható. Most, hogy elköltöztem győrbe, azt hiszem ott hagyom azt a semmirekellő endokrinológusomat is, és keresek itt egy másikat. Attól mindenki csak jobb lehet. Talán valami változást is sikerül elérni ahelyett, hogy stagnál az állapotom.
Most ennyi, nemsokára jelentkezem! Vigyázzatok magatokra, és használjatok ki minden napot, minden percet, ami okot ad az örömre! sok puszi
Etti