A fájdalmak most sem múltak el, bármennyire is küzdök. Ez kicsit rombolja az a jókedvet, amit már régóta építgetek magamban. Nemcsak az adenómám, én is stagnálok. Most lesz egy kis időm, míg elkezdődik a következő félév. Megpróbálom majd elterelni a figyelmemet, kizárni a betegséget. Talán visszatérek a versíráshoz, amit egy ideje már hanyagolok. Majd sportolok, amit nagyon szeretek, de amit szintén hanyagolok, vagy majd jókat sütök. Mindegy mit, csak lenne valami rendszeresség az életemben, ami leköt, és ami boldoggá tesz, ha egyedül vagyok és nagyon fáj...
A melleim ismét feszülnek, pedig az elmúlt hónapban jobb volt a helyzet. Na meg a fejfájás, amiről nem is akarok beszélni. De azért ne értsetek félre, elvagyok, volt már rosszabb is. Kitartok, ahogy nektek is ki kell tartani. Tudom, az idő néha nagyon gonosz tud lenni (legalább 3 éve, hogy rendszeresen fáj a fejem), de csak az idő hozza majd helyre a dolgokat. Az idő, amit jól kell tudni beosztani.
Ölellek titeket!
Etti