Ünnepek

Ismét elteltek az ünnepek, szinte mintha nem is lettek volna. Kis családozás, kis ajándékozás, és már mindjárt el is telt az év. Hihetetlen. Két szakdoga védésen túl vagyok, és sikerültek szerencsére. Kicsit már kezdek belerázódni az itthoni létbe, felfogni, h hazajöttem pihenni, feltöltődni. De lassan neki kell állnom tanulni az államvizsgákra, h érkezzem. Nagyon várom, h vége legyen a sulinak, mert ez az utolsó pár hónap kikészített. Igyekszek előre gondolkodni. Hányszor elképzeltem már egy saját kis otthont Z-vel, egy kis házikót, vagy egy kis lakást egy nyugis helyen, valahol közel a természethez. Meg egy munkahelyet, ahol jól érzem magam. Ez lenne minden álmunk Z-vel és remélem megvalósul nemsokára. Majd tudósítok róla :) Addig is kívánom nektek, h a ti álmotok is valósuljon meg, addig pedig türelemmel és kitartással várjatok! És persze nagyon boldog új évet kívánok nektek, vigyázzatok magatokra!

Nagy ölelés,

Etti!

Jelenem

Sziasztok!

Tudom, tudom, elhanyagoltam a blogot, ne haragudjatok érte. Jelentem, megírtam és leadtam két szakdolgozatot, az egyiket már meg is védtem, közben vizsgák. Szóval most a sulit előtérbe kellett helyeznem, bár így is mindig van valami probléma. Állandóan nehézségeim vannak, amire nem számítok, nagyon elegem van már a suliból. Tegnap és ma hihetetlenül rossz napom volt/van, és még mindig nem nyugodtam meg. Folyton csak szorongok, és nem bízom magamban. Nagy baj, ha az ember maximalista, nem tudom elfogadni, ha nem úgy alakul valami, ahogy elterveztem, ha mások lehúzzák a munkát, amibe időt, energiát fektettem. Csalódott, elkeseredett, szomorú, dühös és kétségbeesett vagyok egyszerre. Tudom, ezzel az egészségemnek sem teszek jó, a gyomrom kb. akkora mint egy dió. És a fejem is rengeteget fáj.
Szóval most így estére jutottam el oda, hogy elkezdek valami pozitívabb dolgokkal foglalkozni. Próbálom a dolgok jó oldalát nézni, arra gondolni, hogy meg tudom oldani a problémákat, ahogy eddig is tettem. A legváratlanabb helyzetben képesek olyan dolgok rám szakadni, ami addig eszembe se jutott. De valahogy minden megoldódik, valahogy mindig lesz. Hiszek benne, hogy ahogy alakul, az jó lesz nekem. Idővel pedig ezek a mostani dolgok elfelejtődnek, enyhülnek, mert mindig vannak újabbak, amikkel foglalkozni kell. Most már a munkakeresésen is jár az eszem. Z-vel jó lenne, ha találnánk munkát Burgenlandban, vagy a környékén. Egyelőre ez a terv. Én mint gyógypedagógus, ő meg egyelőre bármi, ahova felveszik. Mondjuk lehet először nekem is a "bármi" lesz. Félek a jövőtől, attól is, ha nem sikerül, attól is ha sikerül. A beilleszkedéstől, attól, hogy hirtelen nem tudom majd magam kifejezni németül, hogy csak magunkra számíthatunk. Bár ha nem jön össze, még mindig vissza tudunk jönni. Millió kérdés, válasz nulla. De szerencsére van lehetőség, s ez legalább jó jel. Bemásolok pár pozitív gondolatot nektek, vagy inkább magamnak. Remélem legközelebbi írásom inkább pozitív hangvételű lesz már, most ennyi futotta. Sok ölelés nektek!
Etti

"Akár azt hiszed, hogy képes vagy valamire, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad lesz."

"Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől."

"Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk."

"Az alaptörvény kimondja, hogy a hasonló, hasonlót vonz. A negatív gondolkodás biztosan negatív eredményt hoz. Azonban ha valaki rendszeresen optimistán és pozitívan gondolkozik, akkor ezen gondolatai kreatív erőket hoznak mozgásba – és a siker, ahelyett, hogy elkerülné, elkezd felé áramlani."

"Valahányszor elindulsz otthonról, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, és köszöntsd mosolyogva a barátaidat. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd ... A gondolkozás: alkotás ... Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk."

Nos, újra itt vagyok Pesten. Ismét albérlet, ismét suli, tanulás meg folyamatos megoldásra váró helyzetek. Valahogy lendületet kellene vennem, arra gondolni, hogy ez már az utolsó félév. De valahogy nehéz, sokkal nehezebben megy a tanulás, a ráhangolódás, mint 1-2 éve. Már nagyon érzem a végét, azt, hogy tavasztól megváltozik az életem. Egész életemben tanultam, fura lesz munkát keresni, találni, végezni. De most még tanulnom kéne, írni a szakdogákat. Erőlködöm, de majd valahogy csak lesz. Néha teljesen kétségbeesem. Aztán meg arra gondolok, mit csinálok mindenből ekkora ügyet? Csak egyszerűen élvezni kellene az életet, kihasználni a lehetőségeket. És majd szépen megoldódik minden. Meg kell őrizni az optimizmusunkat, nincs más lehetőség. Ölellek Titeket!
Etti

jó hírek

Ma voltam az eredményekért, és kellemes meglepetés ért. Minden hormonszintem tökéletesen normális.Azért is meglepetés, mert az utóbbi időben nem nagyon szedtem a gyógyszert.Úgy döntöttem, h továbbra is csak a minimális (fél tablettát) fogom szedni. Nem akarok nagyon játszadozni, hogy egyik nap szedem, másik nap nem, de most még 1-2 hónapig tartom a szünetet. Mindenesetre az endokrinológus sok érdemlegeset nem mondott, de ezen nem lepődök meg, és nem is vártam. Remélem, most h egy ideje már jó a hormonszintem, visszahúzódik a daganat, és talán majd a gyógyszerről is leállhatok. Bizakodom. Ideje volt már a jó híreknek. sok puszi Nektek!

Elmaradtam egy élménybeszámolóval a bikali kikapcsról. A hely, a kastélyszálló és a hozzátartozó középkori élménybirtok nagyon szép, egyedi, figyelnek az apró részletekre. Tényleg azoknak ajánlom, akik csak pihenni, wellnesezni, romantikázni akarnak, mert a hely nagyon nyugis, és nem azoknak akik városnéző túrára indulnának. Bikal maga ugyanis nem sok látnivalóval szolgál, de az élménybirtok hatalmas, ott van bőven látnivaló, és nagyobb sétákra is lehetőség. Nagyon sokféle szállás, szoba közül lehet választani, attól függően h párokról vagy családokról van szó, és hogy mik az igények. Mi az udvarházban voltunk, aminek a berendezése nagyon különleges, régen istálló volt, és azt alakították át. Az akkor fagerendákat és téglákat sok helyen megőrizték, ez teszi különlegessé a szobákat. Az ételek nagyon finomak voltak, nagy volt a választék, az étkezőhelyiségek pedig hatalmasak és gyönyörűek voltak. Nem ragozom tovább, pillantsatok rá a honlapukra (puchner.hu). sok puszi

A héten voltam vérvételen. Most pár hétig nem szedtem a gyógyszert, szóval kíváncsi vagyok kicsit az eredményekre. Szerintem kissé magas lesz, de egyszerűen képtelen vagyok mindennap gyógyszerrel tömni magam.
Most egyébként élvezem kicsit a pihit, szerencsére minden vizsgám sikerült. Sajnos neki kell állnom a szakdolgozat(ok)nak, ha be akarom januárban fejezni a sulit. Vigyázzatok magatokra, élvezzétek ki a nyarat, és ne szorongjatok a jövőn! :) sok puszi Nektek!

Nyárra

Nos, egyelőre letudtam a vizsgáimat. De még két írásbelinek nem tudom az eredményét. Jó lenne tudni, mivel két hetire megyünk Z-vel kicsit kikapcsolódni Bikalra, és amíg nem tudom az eredményeket, kicsit ideges vagyok belül és nem tudom nyugodtan várni a kirándulást.
Most egyébként, kb két hónapja, nem szedtem a bromot. Igazából szerettem volna egy kis pihit a szervezetemnek, még mindig nem vagyok kibékülve ezzel a folyamatos gyógyszerszedéssel. Most újból elkezdtem szedni a legkisebb adag felét. Nemsokára megyek vérvételre, majd kiderül, változott-e vlmi. Most megpróbálom kicsit élvezni a pihit, a nyarat, az utolsó hetek túlzsúfoltak voltak. Vigyázzatok magatokra és egymásra! sok puszi Nektek!
Etti

Az utóbbi egy-két hónapban elég jól vagyok, leszámítva pár napot, amikor sokáig tanultam és kevesebbet aludtam. de mostanság jobban viselem a dolgokat, és ezt a tüneteken is észreveszem. a fejem nem fáj minden nap,és az utolsó két menstruációm előtt is kevesebbet feszült a mellem. biztos az is segít, hogy csinálom egy ideje a relaxációt, amitől kicsit elviselhetőbbek a stresszhelyzetek. még kb egy hónap van a suliból, ha sikerül az összes vizsgám. próbálom hamar letudni őket, de a következő hetek húzósak lesznek. talán ilyen sok vizsgám nem is volt még eddig.persze jön a nyár is, az albérletben is egyre melegebb kezd lenni. ülök és tanulok a szobában, és néha elmerengek, hogy mennyire szívesebben lennék kint a Duna parton, a Margitszigeten, mindenhol, csak ne itt bent.próbálok bele adni mindent, és tényleg minél hamarabb végezni a vizsgákkal, h kicsit kikapcsolódjak. egy éve vagyok itt Pesten, de sajnos sokat még nem láttam belőle, annyira sűrű ez az év.de vlhogy mégse vagyok depressziós és kétségbeesett. vlhol látom már az alagút végét. annyi a tervem, és most azt érzem, néhányat nemsokára sikerül megvalósítanom. vagyis remélem. :)

Telnek a napok gyorsan. Nyakamon két szakdolgozat, úgyhogy nem unatkozom. De a pesti létet élvezem, már amennyire ki tudom használni...Habár már elkezdett tavaszodni, hosszabbak a napok, és néhol a fák is már virágoznak. Nem tudom, mindig mikor meglátom az első virágzó fát tavasszal, valahogy békét és reményt érzek, hogy minden rendben lesz most már. Imádom ezt az időszakot.
A fejem sajnos sokat fáj. Ma például egész nap a halántékom lüktet. Ilyenkor nagyon le tudok hangolódni, de próbálom azért győzködni magam, hogy ez is elmúlik majd, mind minden más is.
Azóta csinálom az autogén tréninget is. Bár nem tudom minden nap kétszer, ahogy kellene, de így segít ellazulni. És segít hamarabb elaludnom, amiért tényleg hálás vagyok.
Vigyázzatok magatokra! sok ölelés Nektek!
és igen, majd elfelejtettem az idézetet :)

"Ahogy elismerjük a bajok létezését, összejátszunk velük, szemet hunyunk felettük, mohón magunkhoz öleljük a betegséget és a szenvedést, önmagunkat döntve romba test és lélek szörnyű bűnében: nem csupán tétlen szemlélői, de aktív részesei vagyunk önmagunk lerombolásának; nem csupán álldogálunk az omló ház alatt, de mi rogyasztjuk magunkra a tetőt; és nem csupán kivégeztetünk, de hóhérok is vagyunk, mégpedig önmagunk hóhérai."
Oliver Sacks

Sziasztok!
múlt héten sajnos nagyon sokat fájt a fejem, szinte mindennap.egyik éjszaka nem is tudtam aludni, csak szenvedtem. most már jobb egy kicsit. pár hete elkezdtem egy relaxációs technikát alkalmazni, az autogén tréninget.ez egyfajta belső öngyógyítási, stresszkezelési tréning.minden héten tanulunk egy új gyakorlatot.nekem egy választható tantárgy a suliban, de egyébként nem tudom,mennyibe kerülhet egy ilyen tréning. mindenkinek ajánlani tudom csak, mert könnyen meg lehet tanulni, és otthon gyakorolhatod, akkor és és ott, amikor időd és egy kicsi nyugalmad. be is linkelek ide egy kis infót arról, hogy mit is takar a tréning.
http://www.relaxacio.hu/autogen-trening-relaxacio/

még csak kb 2 hete csinálom, de segít ellazulni, és elvileg ha kitartó vagyok segít majd az alvászavarok kezelésében, és csillapítja a fejfájást.pár hét múlva már remélhetőleg többet tudok írni a  hatásairól. jelenleg ott tartok, hogy mindent ki akarok próbálni, ami segít elmulasztani a tüneteimet, vagy legalább csökkenti.jó lenne már bármi változás, és jó lenne ha elhagyhatnám a gyógyszert. még mindig azt tartom, hogy saját magunkat képesek vagyunk meggyógyítani, ha megtaláljuk az utat magunkhoz.vigyázzatok magatokra, sok puszi

rövidfilm egy életről...

Nézzétek meg ezt a kis animációs filmet, igazán lélekemelő! Legszívesebben minden iskolában kötelezővé tenném a megnézését, attól függetlenül, hogy vannak-e az adott suliban sérült gyerekek vagy nem. Nem magyar, de szerintem teljesen érthető.

https://www.youtube.com/watch?x-yt-cl=84503534&v=xM8C92akFOM&x-yt-ts=1421914688

Jelenleg kicsit stresszes időszakom van. Még nem ért véget a vizsgaidőszak, most igen sok vizsgám van. Míg Győrbe jártam, nem volt ilyen vészes. Most mivel egy szakot nappalin csinálok (Gyógypedagógia tanulásban akadályozottak MA), egyet meg estin (ugyanígy gyógyped, csak másik szakirány-autizmus), így elég nehéz összeegyeztetni a kettőt. Nem unatkozom, de egyébként nem bánom. Bár most nem sikerült egy vizsgám, és kicsit csalódott vagyok, mert ilyen még nem fordult vele előlem :D De azt mondják, mindent ki kell egyszer próbálni :)Szeretek tanulni, és szeretem azt tanulni, amilyen szakra járok. Ha sikerül jövőre elvégeznem mindkettőt, és végre én is dolgozni fogok, nagyon fogom szeretni.Bár nem lesz egyszerű, mert sérült gyermekekkel dolgozni, sosem az, de azt hiszem, ez pont nekem való. Nem tudom, talán az adenóma az oka,az hogy mióta tudok róla, megváltozott kicsit a szemléletmódom. Vagy talán az, hogy megrémít, hogy a világban ennyi és ennyiféle betegség és fogyatékosság létezik.Ők nem tehetnek semmiről, és a fogyatékosság nem gyógyítható meg, az egy állandó állapot. Az autizmus pedig egy teljesen más világ. Majd egyszer beszélek róla.
A lényeg a lényeg, hogy szeretni fogom a hivatásomat, és van egy csomó elképzelésem, tervem, vágyam ezzel kapcsolatban. A tervek célt adnak az életnek, és miközben szövögetem őket, elfeledkezem minden bajomról.
Szép napokat!
Etti