Na itt vagyok végre. Fárasztó napok vannak, nagy a hajtás most, pedig még csak szemeszter eleje van. Nem tudom milyen fősulira jöttem. Na de mindegy, nem erről akarok beszélni.
Megfogadtam magamnak vlmit, miután voltam a dokinál az eredményekért. Megpróbálom kizárni a betegségem, mintha nem is lenne. Kicsit teljesebb életet akarok élni, egy más minőségű életet. És nem fogok a párommal sem beszélni róla, akivel pedig erről a legtöbbet szokta. Vele vannak a legszebb pillanataim, és ez a dolog mindig befolyásolja. Nem akarom, hogy azokkal a szemekkel nézzen rám...Legalább MRI-ig ezt akarom. Nem tudom, lesz-e hatása, de remélem hosszabb távon igen.persze tudom, h ez csak egy félmegoldás, mert attól én még gondolkodom rajta. És itt a blogon szeretném megosztani továbbra is azt, ami történik velem. Akinek kérdése van hozzám, az itt továbbra is el tud mindent olvasni. De az élményeket, a pillanatokat, tisztán szeretném megélni. Elhinni, h meggyógyulok. Talán sikerül annyira elfeledkeznem róla, hogy elfelejt majd fájni is az a fej.Mert minél kisebb teret engedek a lakómnak, annál kisebb lesz ő is. És az MRI talán már más eredményeket fog mutatni. Úgyh most ezzel próbálkozom. Próbálkozni mindig kell.
Kívánok mindenkinek erőt és kitartást! És Ajax, te pedig sose add fel! higgy a gyógyulásban, és elsősorban magadban!és remélem a kezelések sikerrel járnak.
Ölellek titeket!