Nos, bár az idő elég borús és hideg, szerencsére ez a kedvtelenség nem ragadt rám. Az idő rohan, bár nem tudom, hova. A munkában elég nagy a nyüzsgés, az auti gyerekekkel való foglalkozás sok energiámat elveszi, de egyúttal sok örömet is ad. A gyerekeket nagyon szeretem, bármilyen különc kis lények is. Mégis elviselhetőbb mellettük az élet, mint némely kollégám mellett :D Bár ők olyan szánalmasak, hogy csak ezt az egy sort érdemes rájuk pazarolni. Próbálok derűlátó ember maradni, néha igazán nem könnyű.De szeretem ezt a munkát, és Győrt is. Z-vel jól megvagyunk, bár volt néhány vitánk nemrég, és a jövőbeli lakhely választásában is még mindig meg vagyunk rekedve. De tavasszal, nyáron mindenképpen szeretnénk lépni már és döntésre jutni.
Adenóma: Egész jól vagyok, szedem a gyógyszert (még mindig a legkisebb adag felét), februárban megyek majd vérvételre, vizsgálatra, ide Győrbe. Mostanság már ezt a betegségtudatot kezdem egyre jobban leépíteni magamban. Nem érzem magam betegnek még akkor sem, ha fáj egész nap a fejem (bár ez ritkán van már). Igazából annyi mindennel foglalkozom, nem érek rá betegnek lenni :D De tényleg, német nyelvből korrepetálok, futni járok, felkészülök suliba, főzök és a maradék időt Z-re szánom (ami sajnos néha kevés).
De a tanácsom, amit persze nem kell megfogadni, hogy ti se szánjatok sok időt a betegségre. Minél kevesebbet foglalkoztok vele, annál tovább, és annál boldogabb életet éltek.
Ölellek Titeket,
Etti