Kedves mindenki!
múlt héten nem tudtam írni, nyaralni voltam (erről később), de megvannak az eredmények. nem változott semmi, nem nőtt, nem is zsugorodott a lakóm. a kis bevérzés is megvan, mint ahogy mindig is megvolt.ahogy a 2 évvel ezelőtti MRI után is mondtam, most is az egyik szemem sír, a másik nevet. jó, h nem rosszabbodott, de jó lenne már vlmi változás, h valóságosan is megtapasztaljam a gyógyulást.hosszú ez az út a gyógyulás és a lelki béke felé, és kicsit már elfáradtam. sosem gondoltam voltam, h 23 évesen valaha ilyet fogok mondani, de igen, kicsit már belefáradtam a dolgokba. ez a hosszú évek óta tartó változatlanság, megvisel. és tudom, titeket is megvisel, mert hasonló cipőben jártok.nem tudom, ti hogy viselitek ezt, de én néha nagyon nehezen. vagy csak én vagyok ilyen gyenge?néha edzem magam, pozitív vagyok és várom a jövőt, boldog és elégedett vagyok, de máskor végtelenül elesett, félelemmel teli. a hangulatom ingadozik mint egy hullámvasút. nem tudom, hogy ez a prolaktinóma egyik mellékhatása-e vagy én vagyok ilyen, de mostanában nehezen elviselhető vagyok. önmagam számára is. nem jól megy mostanság az önterápiám, pedig most van időm, most van nyár, és mégse megy.egyik nap megpróbálok mosolygós és erős lenni, de másnapra meg minden elviselhetetlen és félek. nagyon félek, a jövőmtől, magamtól, és attól hogy megbántok másokat folyamatosan. de azért nem vesztettem el teljesen a hitemet, holnap egy új nap van. ki tudja, nem igaz? kitartást mindenkinek!jah és legközelebb írok a nyaralásról is!
sok ölelést Nektek!