Ünnepek

Ismét elteltek az ünnepek, szinte mintha nem is lettek volna. Kis családozás, kis ajándékozás, és már mindjárt el is telt az év. Hihetetlen. Két szakdoga védésen túl vagyok, és sikerültek szerencsére. Kicsit már kezdek belerázódni az itthoni létbe, felfogni, h hazajöttem pihenni, feltöltődni. De lassan neki kell állnom tanulni az államvizsgákra, h érkezzem. Nagyon várom, h vége legyen a sulinak, mert ez az utolsó pár hónap kikészített. Igyekszek előre gondolkodni. Hányszor elképzeltem már egy saját kis otthont Z-vel, egy kis házikót, vagy egy kis lakást egy nyugis helyen, valahol közel a természethez. Meg egy munkahelyet, ahol jól érzem magam. Ez lenne minden álmunk Z-vel és remélem megvalósul nemsokára. Majd tudósítok róla :) Addig is kívánom nektek, h a ti álmotok is valósuljon meg, addig pedig türelemmel és kitartással várjatok! És persze nagyon boldog új évet kívánok nektek, vigyázzatok magatokra!

Nagy ölelés,

Etti!

Jelenem

Sziasztok!

Tudom, tudom, elhanyagoltam a blogot, ne haragudjatok érte. Jelentem, megírtam és leadtam két szakdolgozatot, az egyiket már meg is védtem, közben vizsgák. Szóval most a sulit előtérbe kellett helyeznem, bár így is mindig van valami probléma. Állandóan nehézségeim vannak, amire nem számítok, nagyon elegem van már a suliból. Tegnap és ma hihetetlenül rossz napom volt/van, és még mindig nem nyugodtam meg. Folyton csak szorongok, és nem bízom magamban. Nagy baj, ha az ember maximalista, nem tudom elfogadni, ha nem úgy alakul valami, ahogy elterveztem, ha mások lehúzzák a munkát, amibe időt, energiát fektettem. Csalódott, elkeseredett, szomorú, dühös és kétségbeesett vagyok egyszerre. Tudom, ezzel az egészségemnek sem teszek jó, a gyomrom kb. akkora mint egy dió. És a fejem is rengeteget fáj.
Szóval most így estére jutottam el oda, hogy elkezdek valami pozitívabb dolgokkal foglalkozni. Próbálom a dolgok jó oldalát nézni, arra gondolni, hogy meg tudom oldani a problémákat, ahogy eddig is tettem. A legváratlanabb helyzetben képesek olyan dolgok rám szakadni, ami addig eszembe se jutott. De valahogy minden megoldódik, valahogy mindig lesz. Hiszek benne, hogy ahogy alakul, az jó lesz nekem. Idővel pedig ezek a mostani dolgok elfelejtődnek, enyhülnek, mert mindig vannak újabbak, amikkel foglalkozni kell. Most már a munkakeresésen is jár az eszem. Z-vel jó lenne, ha találnánk munkát Burgenlandban, vagy a környékén. Egyelőre ez a terv. Én mint gyógypedagógus, ő meg egyelőre bármi, ahova felveszik. Mondjuk lehet először nekem is a "bármi" lesz. Félek a jövőtől, attól is, ha nem sikerül, attól is ha sikerül. A beilleszkedéstől, attól, hogy hirtelen nem tudom majd magam kifejezni németül, hogy csak magunkra számíthatunk. Bár ha nem jön össze, még mindig vissza tudunk jönni. Millió kérdés, válasz nulla. De szerencsére van lehetőség, s ez legalább jó jel. Bemásolok pár pozitív gondolatot nektek, vagy inkább magamnak. Remélem legközelebbi írásom inkább pozitív hangvételű lesz már, most ennyi futotta. Sok ölelés nektek!
Etti

"Akár azt hiszed, hogy képes vagy valamire, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad lesz."

"Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől."

"Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk."

"Az alaptörvény kimondja, hogy a hasonló, hasonlót vonz. A negatív gondolkodás biztosan negatív eredményt hoz. Azonban ha valaki rendszeresen optimistán és pozitívan gondolkozik, akkor ezen gondolatai kreatív erőket hoznak mozgásba – és a siker, ahelyett, hogy elkerülné, elkezd felé áramlani."

"Valahányszor elindulsz otthonról, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, és köszöntsd mosolyogva a barátaidat. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd ... A gondolkozás: alkotás ... Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk."