Kitartást mindenkinek!

Ahogy Perec is megírta, mindennél fontosabb lenne a stresszmentes élet. Én is ezt vallom, bár én nem lehetnék mintaképe ennek. Az utóbbi napok nagyon megviseltek, a családba is történt egy szomorú esemény. Nagyon nehéz stresszmentesen élni, ha mindig közbe jön valami váratlan dolog. Erősnek kell lennünk mindannyiunknak, és örülnünk kell annak, aminek lehet. A fejfájásom nem a legjobb, de azt hiszem egyre jobban tudom kezelni. Ha fáj, akkor igyekszek minél kevesebbet foglalkozni vele, és valami szépre gondolni. Ilyenkor oda kell bújni valakihez gyorsan, akit nagyon szeretünk! :) A mellem nagyon feszült. Néha megijedek, h na, most indul meg a tejcsorgásom, mert annyira fáj. De szerencsére ez mindig elmarad, és annak is tudok örülni, hogy ha már egy másfél hétnél nem tart tovább a feszülés. Úgy érzem a prolaktin-szintem tartja magát, bár a következő vérvétel csak februárban lesz. Azért telik az idő,és másrészről meg örülök, hogy nem kell havonta orvosokhoz járkálnom. Nincs kedvem azt hallgatni, hogy nem változott semmi. Most már biztosan érzem azt, hogy a magam ereje által fogok meggyógyulni, és nem az orvosok kezeitől.
Szóval kitartást mindenkinek!

A csodát én a búzafűben láttam

Mint ígértem, azért néha én is írok majd egy-egy gondolatot, mert hát azért valahol még mindig a "gyemekemnek" érzem ezt a blogot is. Sőt bizonyos szempontból az egyik legfontosabb blogom, még ha a legritkábban is térek ide.
Már sokszor írtam arról, hogy mennyire fontos a stresszmentes élet, hogy igen, az egyik dolog ami a gyógyuláshoz vezethet a stressz elkerülése.
Talán leginkább most tapasztalom, mennyire de mennyire rossz hatással van a betegségre az idegeskedés, az az állapot, amikor elégedetlen az ember az életével, amikor nem érzi jól magát, amikor minden fáj, amikor nem tud igazán boldog lenni. Ilyenkor rengeteg stessz termelődik a szervezetben, és sajnos a betegség rögtön kiújulhat, rosszabodhat...
A kiegyensúlyozott élet azonban nekem sem volt elég. Én amiben a csodát látom a mai napig, amire azt mondom, hogy segített, és bár nem egyedül az, mert persze gyógyszert is szedtem, de kiegészítésnek remek volt, az a búzafű lé.
Két éven keresztül szinte minden reggel préseltem (na jó, préselték sokszor helyettem :)), és tényleg nem sokat csak egy fél kávés csészényit ittam. Az íze borzadály. Szó szerint. Első alkalommal olyannak éreztem magam mint egy ló, két óra múlva is a fűíz volt a számban. De megszoktam, hozzászoktam, és két év múlva is fanyarogva ittam meg, de megittam, mert hittem benne. Hittem, hogy egyszer azt mondják az MR-I vizsgálat után, hogy nem látnak daganatra utaló jelet sem. S a csoda megtörtént, idén még a nyomát sem találták.
Rengeteget nyöztettem már vele apple-t is. Hisz tudom, nagyon rossz az íze, de a gyógyulás reményében ezt le lehet küzdeni. Viszont tudom azt is, hogy ő sokkal több szenvedésen ment keresztül, neki sokkal szerencsétlenebbül alakultak a dolgai a betegséggel kapcsolatban...és ő már kevésbé hisz az ilyen dolgokban, de én csak tanácsolni tudom még mindig neki is és mindenki másnak aki daganatos betegségben szenved. Persze ez csak egy kiegészítés, nem szabad csak a búzafűtől várni a csodát, de én azt mondhatom a stresszmentes, kiegyensúlyozott élet, és a búzafű volt a két legfontosabb dolog, ami segített.
Onnan is érzem ezt, hogy most egyik sincs, s bár nem is akarok arra gondolni, hogy kiújulhat a betegségem, de sajnos már 5 napja fáj a fejem, sajnos úgy, ahogy régen is, sajnos újra van tejcsorgásom, s sajnos kicsit félek, hogy a rengeteg idegeskedés újra előhozza a daganatot.
De nem gondolok rá, egyenlőre nem! Már láttam itt is búzafüvet, és lehet kihozatom a présem, mert én még mindig hiszek benne!!!!


by perec

Üzenet

Vannak dolgok, amiken már nem lehet változtatni, megtörtént, elmúlt. Magunkban viseljük a fájdalmat, a dühöt, a csalódást.... De más dolgok, amik rajtunk múlnak, azon lehet változtatni. Ezt üzenem minden sorstársamnak! Nincs reménytelen eset! Meg lehet gyógyulni! Meg fogunk gyógyulni! Más tudattal nem is lehet élni. Én néha azt érzem, nem fog változni semmi. Hogy ez az örök együttélés a lakómmal megmarad. De biztos hogy nincs így! Mindenkinek: fel a fejjel!

Kicsit hosszúnak ígérkezik ez a hét. Stressze vagyok. Szeretnék pihenni. Állandóan kapkodok, és sosem tudom, h mihez fogjak először hozzá. Suliban is, örülök, h megírtam egy beadandót, erre már adják a következőt. Nagyon tudok ilyenkor örülni, főleg h tudom, az egész órának nincs értelme. Na de mindegy, gondolom mások is vannak így... A lakóm rendetlenkedik, ma is túl vagyok egypár "belenyilalláson".
De most egy más téma.
A napokban felfigyeltem egy prolaktinómás sorstársunkra egy másik blogon. Nagyon elkeseredett, és tanácsot vár. Nem tudja, mi lenne a helyes lépés. Üzentem neki, és remélem csatlakozik blogunkhoz, és megosztja velünk történet, hogy segíteni tudjunk, ha tudunk persze. Ezért vagyunk elvégre. Kedves, sorstársunk, várunk szeretettel!
Szép napokat!

Elvagyok mostanság. Megpróbálok nem gondolni semmi rosszra. De ehhez muszáj azt csinálnom, hogy ne is legyen időm gondolkodni. Beosztani az egész napot, este kimerülten az ágyba dőlni, de annyira fáradtan, hogy még arra se gondoljak, hogy fáradt vagyok. Így eltelnek a napok, és még valahogy a hiányérzetet is kompenzálni tudom, amit a párom nélkül töltött idő okoz.
Azért a fejfájás mindig ott lapul a sarokban. Meg az a rossz érzés, hogy nem javul semmi, és nem érek el semmi változást. De azért mindezek ellenére igyekszem boldog lenni, igyekszem derűlátó lenni, és mindent elviselni, mindent eltűrni. Sehogy még sosem volt, ahogy a bölcsek szokták mondani. Nem igaz? :))
Szép napokat!

Próbálkozások

Először is Perec, kívánok neked sok erőt és kitartást oda az óceántúlra! Remélem sok gyönyörű élménnyel és tapasztalattal gazdagodsz, és megvalósítod azokat a dolgokat, amit eddig nem tudtál. És persze kívánom sok egészséget is, h mentes legyen az ott töltött időd a fájdalmaktól. Bár én nem lennék ilyen bátor itthagyni mindent és egy új életet kezdeni, de azért mégis irigyellek.:) Nekem mondjuk elég lenne Európa északibb része is... Ne, inkább nem álmodozom. Szóval csak azt akarom Perec, hogy nagyon boldog legyél! És néha tekints vissza erre a blogra, amit olyan nagy reményekkel rám bíztál.:)

Na és egy kicsit most önző leszek, és beszélek magamról. Az utóbbi napok nagyon vegyesek voltak. Elfoglalt vagyok a suli miatt, úgyh nincs időm se erőm belesavanyodni a dolgokba. A kimerültség miatt sokat fáj a fejem. Megígértem magamnak ezerszer, h nem fogok fájdalomcsillapítóhoz nyúlni, de most muszáj volt. Otthon kaptam egy erős japán mentakivonatot, most azzal próbálkozom. Elvileg a fejfájósok nagyon dicsérek. De persze nekik másféle fejfájásuk van. Viszont mindent meg kell próbálni. És el kell hinni, h segít.
Nagyjából most ennyi. Szép napokat mindenkinek!