Az utóbbi napok jól teltek. Gyönyörű hétvégém volt.Viszonylag jól vagyok, próbálok vigyázni magamra, nem túlterheltnek lenni. Fejfájásom az van persze, de bírom azért. Meg az elmúlt egy hétben a bölcsességfogam dagadt be, úgyh most az elterelte a figyelmemet a lakómról. A suliban se rózsás most a helyzet, beadandók, zh-k, aztán nemsokára meg vizsgák. Igyekszem jól teljesíteni, mert kell az ösztöndíj. Ezen a téren maximalista vagyok. De tudom, h nem ez a legfontosabb az életben.
Minden esélyem megvan rá most, h meggyógyuljak, és jobbak legyenek az eredményeim. Ez a cél,a júniusvégi MRI lebeg most a szemem előtt. Néha elgondolkodom rajta, h valamiért kaptam ezt a lakót. Azért, hogy legyőzzem, hogy ne legyek ilyen elveszett, és határozatlan. Tudom, a párom azt mondaná, hogy magamnak okoztam, és nekem is kell legyőznöm, de mégis... Hiszek vlmilyen felsőbbrendűbb hatalmat, hogy ezt adta kaptam "ajándékba". Hogy odafigyeljek erre a jelzésre, és értsem meg. És most végre kezdem megérteni. Talán régebben még a lakóm nyerte a csatákat, mert túlságosan magamba roskadtam, és olyan hamar feladtam, és állandóan önsajnálatba burkolóztam! De most már elég erősnek érzem magam. Tudok őszintén mosolyogni, és tudok beszélni. És megtanulok élni is, kiélvezni minden percet hasznosan és örömmel! Még van mit tanulnom, de azért ráléptem a megfelelő útra.
Mindenki kívánok mielőbbi gyógyulást!
Szeretettel
Etti