remélem mindenki jól van, és bírja a gyűrődést!én is bírom, bár néha kikészülök a sulitól, meg egy-két embertől.de ez mindenkivel így van, igaz? néha visszakívánom azokat a napokat, amikor azt gondoltam, h ettől rosszabb már nem lehet. azok a napok most olyan szépnek, és olyan távolinak tűnnek.
itt van pl. a lakótársam, nemrég költöztünk egy koleszba, mert hát úgy kb. 1 éve már nagyon jó barátnők vagyunk. összeköltöztünk, mert h milyen szipi-szupi lesz, meg mennyi hasonlóság van köztünk, szóval a szokásos. és most....kb. az első hét volt olyan, h mindketten örültünk a másiknak, alkalmazkodtunk, jól éreztük magunkat de azóta, h telnek a hetek minden rosszabb.rájöttem, h sokkal több az ellentét, mint a hasonlóság köztünk. néha csak apróságok, h csapkodja a fiókot, vagy hogy muszáj behúzni a sötétítőt minden este, pedig én meg pont nem szeretem így, de nem akarok vitát. aztán olyan negatív a lány, h totál depressziós tudok tőle lenni. ha nekem vlmi bajom van, akkor neki tuti, h csak rosszabb lehet meg ilyenek. szóval ilyen dolgok, nem sorolok többet, mert nem a mónika showban vagyunk. azt hiszem, egy barátságok addig lehet sérülések nélkül megtartani, míg nem vagyunk túl sokat együtt.de az a legnagyobb bajom, h nem tudom neki elmondani ezeket a problémáimat, inkább csak hallgatok. néha jól esne, ha a betegségemről beszélhetnék vele, régebben ugyan terveztem, h egyszer majd elmesélem neki, de most nem látom értelmét. kicsit minden a visszájára fordul. de jól esett most ezt leírnom, mert most nyomasztott picit az egész. majd az idő eldönti, mi legyen velünk.
a fejem fájdogál, kicsit erőtlennek érzem magam. jövő héten elvileg megyek a véreredményekért.csak egy hónapot kellett rá várnom:) volt már rosszabb is!