"Ember és ember között sem az intelligencia, sem a származás nem jelent olyan mélyreható különbséget, mint az, hogy beteg-e valaki vagy egészséges." (Francis Scott Fitzgerald)

És egy kevésbé nyomasztó gondolat:
"Az egészséges életmód megszállottjai elég hülyén fogják érezni magukat, amikor majd ott fekszenek a kórházban, és belehalnak abba, hogy semmi bajuk." (Redd Foxx)



Miért is kellene feladnunk a küzdelmet?Mert vannak rossz pillanatok? Mert vannak napok, amikor kétségbeesünk? Mert próbálnád századszorra is elmondani valakinek, hogy mi a bajod, de nem tudod? Mert néha annyira fáj?
Egyiket se tartom elég nagy indoknak, hogy feladjuk. Főként azért nem, mert vannak csodálatos pillanatok is az életben, és egészen gyönyörű napok. És vannak olyan emberek is, akik megértenek, bármi is történik, és nem kell félned attól, hogy nem számíthatsz rájuk. És végül vannak olyan percek, órák vagy akár napok is, amikor nem fáj semmi. Sem a fejed, se a gyomrod, semmid. Csak kicsit meg kell fordítanunk a dolgokat, és máris nem olyan reménytelen a helyzetünk, nem? Máris érdemes továbbküzdeni.
Ölellek titeket!
Etti