Nagyszerű érzés volt, h az elmúlt két-három hétben szinte azt se tudtam mi a fejfájás. Jól éreztem magam, és szinte alig voltak fájdalmaim. Tegnaptól azonban megint fáj, lüktet. Mintha belülről akarnák kinyomni az agyamat a tarkómon keresztül. De nem baj, majd ez is elmúlik. Mégha nem is tartott soká, legalább egy darabig egész jól voltam. Mintha nem is lennék beteg. Sőt, egy-két napra el is feledkeztem róla. Sőt a mellem is alig feszül most! Talán a fájdalmakat is a boldogságom határozza meg. Mert igazán jókedvű, gondtalan, szerelmes voltam az elmúlt hetekben. Ez utóbbi persze most is érvényes:) De ahogy vége a nyárnak, jön a suli, meg vele együtt a sok hülyeség (Ez az utolsó évem!) azt hiszem kezdek megint szorongani. Próbálom tartani magam, csak néha elgyengülök. De már egyáltalán nem vagyok olyan mint régen. Erősebb vagyok, bátrabb. Talán a futásnak is köszönhető, amit mindennap csinálok. Meg a jó véreredményeknek is. Meg h olyan jó, tényleg jó nyaram volt. Talán többet kellett volna írnom a szakdogámat, de helyette boldog és optimista voltam! Nem hiszem, h a tanulást kellett volna választanom, mert bár előrébb lennék, de nem lennék boldogabb és egészségesebb. Kicsit tán közhelyes, de így érzem magam: Feltöltődve, vidáman, élvezve az időt, ami jutott. Talán egy életen át így kellene élni mindenkinek.
Nagy ölelés Nektek, akik itt olvassátok labilis lelki világomat, és még mindig nem hagytátok abba!!!:)))Sok pusy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése