Majd csütörtökön megyek én is kontrollra. Nagyon nem akaródzik... Mindig is utáltam endokrinológushoz járni. Egyrészt ennek az az oka, hogy sosem szimpatizáltam a doktornővel. A szaktudása enyhén aggasztó, és legalább két órát szoktam várni, mire bekerülök hozzá, hiába van pontos időpontom. (szinte az egész járás hozzá tartozik) . Persze ezeket azért megszokja az ember és elviseli. Másrészt meg félek kicsit a vérvétel eredményektől. Nem hinném, hogy az értékeim majd a normálba fognak tartozni, de azért bizakodom benne. Ez is az optimista gondolkodás előnye, hogy az ember tud minden helyzetben reménykedni. Mondjuk annyira magas nem lehet az érték, mert elvégre nem volt tejcsorgásom. De nagyon fájt és feszült a mellem. És elég sokáig most.
De mindegy. Igyekszem nem bebeszélni magamnak, h úgyis rossz lesz az eredmény. Az nem vezet sehova. Azon vagyok, hogy meggyógyuljak, h nem legyen annyi fájdalmam. Úgy érzem, a türelem már meg van hozzá. És az akarat is. Elég sokáig hiányzott ez a második dolog... De most már minden rendben lesz.:)
3 megjegyzés:
Nem unjátok ezt a sok lelkizést.
Mintha nem is lennétek kiváncsiak a
világra, csak magatokra. Eszméletlenül
undorító ez a blog. Egy szörnyeteg
sem tudna ennyit másokra akarni
terhelni. Nyalogassátok magatokat,
magatoknak!!!!!!!!!!!!!!!!
Ha undorító, ne olvasd. Ennyi. Azért írjuk, hogy segítsen. Mert hidd el, sok mindenkinek segít. Nem magunknak írjuk, másoknak. Mindenki próbál meggyógyulni, keresgélni lehetőségek után. És ha érted a blog lényegét, akkor tudod, hogy csak a történetünket akarjuk megosztani olyanokkal, akikkel egy cipőben járunk. Én mikor ráleltem a blogra hatalmas megkönnyebbülést éreztem, és végre reménykedek. Hátha más is érez így...
Kedves Névtelen,
Először is szeretném megköszönni a hozzászólásod, mert az hogy vetted a fáradtságot, és írtál egy megjegyzést, az már azt jelenti, hogy érzelmet váltottunk ki belőled a blogunkkal. Az érzelem, meg jó dolog, bár részedről elég negatív volt, de köszi a kritikát mindig szívesen fogadom.
Az a jó a világban (s a világhálóban is) hogy sokszínű, s az ezáltal minden ember tud találni olyat benne, ami érdekli, amit szívesen megtekint, ami fölött szívesen elmélázik, amit szívesen elolvas...
Abból, hogy azt írod, sokat lelkizünk, hogy mindent másokra akarunk terhelni, hogy nyalogassuk a sebeinket, azt gondolom, te tényleg olvasod a blogunkat. Lehet, hogy nem tetszik, sok más ember is biztos így van vele, csak a különbség köztük, és közted, hogy ezt nem ilyen szavakkal osztják meg, ha már megosztják, és nem névtelenül (Én személy szerint jobban szeretem, ha egy ember mögött áll egy név is, mert azzal válik valakivé, így csak egy személytelen valaki)
Lehet ezt a blogot undorítónak tartani, meg is lehet ezt velünk osztani.
S ne feledd a világ azért is jó, mert a szólásszabadság mellett választói joggal is rendelkeznek az emberek.
Te is megválaszthatod, neked is jogodban áll meghatározni, mi az amit szeretsz és mi az amit nem. Ha nem vagy mazohista, amit nem szeretsz nem csinálod, így pl. ha nem szereted, ha nem tetszik a blogunk, akkor még véletlenül se kínozd magad tovább az olvasásával.
Én nem akarlak meggyőzni, hogy van akinek lehet ez segít (szintén saját tapasztalat), én/mi csak egy szabad világban szabadon írok/írunk egy blogot.
Még egyszer köszi a kritikát, csak légyszi máskor írj legalább egy becenevet, hogy meg tudjunk szólítani.
További szép napot!
Perec
Megjegyzés küldése