Ma valahogy nagyon nem vagyok jól. Egy része minden bizonnyal lelki okok miatt van, mert lehangolt vagyok és valahogy magányos. Próbálok erős lenni és türelmes. És mikor próbára teszem a saját türelmem, olyankor van az, hogy szándékosan lassan telik az idő.
A másik része a dolognak az, hogy bele lehet fáradni a fájdalmakba. A folyamatos, mindennapi fájdalmakba. És abba az érzésbe is, hogy a körülöttem lévő emberek nem veszik komolyan a fájdalmaimat, vagy csak olyan könnyen megszokják. Nem, nem akarom magam sajnáltatni. Szó sincs róla. Csak annyira magányosnak érzem magamat a betegségem, a próbatételeim által, hogy néha nem bírom. Erőtlen és kétségbeesett vagyok. Kellene valami pozitív dolog, ami feldobna. Össze kellene kaparnom magam.
Tudom, azért nem fog ez tartani örökké. Egy-két nap, és újra a régi vagyok. Csak most valahogy, még nevetni is fáj. Nem tudom, miért van ez, hogy néha rámjön ez a letargia. Saját magam foglya vagyok.
A gyomrom továbbra is fáj, a mellem feszül, a fejfájásom meg a legváratlanabb helyzetekben jön elő.
Míg írom ezt a bejegyzést, próbálom elhatározni magam. Ilyenkor érzem, hogy tényleg segít, ha kiírom magamból. Kicsit könnyebb a szívem. Még a végén meggyőzöm magam, hogy ez egy csodálatos nap. Végre melegebb van, süt a nap. Igyekszek találni magamban valami jót, aminek lehet örülni... Talán annak, hogy még mindig bírom, és még mindig nem adtam fel. Legyen ez az első pozitívuma ennek a napnak. Aztán majd megírom este, mi volt a többi! :) Szép napot mindenkinek!
2 megjegyzés:
Remélem már jobban vagy! Fel a fejjel, és ne feledd, ne várd el másoktól, hogy átérezzék azt, amit csak te élsz át. Nem rakhatjuk a terhünket száz százalékig át másokra! Az ember akkor is egyedül van ezzel egy kicsit, ha van mellette valaki!
És csak pozitívan! A gyomrod valószínűleg a stressztől fáj, én is szenvedek vele napok óta!
Kitartás, lesz ez még így se!!!! :)
Igen, tudom... Köszi a biztatást! már azért kezdek észhez térni és kilábalni belőle.:)
Megjegyzés küldése