Eredmények

Tegnap végre megtudtam a véreredményeimet. Szerencsére nem ment feljebb a prolaktin, mint ahogy előzőleg gondoltam, nincs messze a normálistól és ez jó. Ettől többet azt hiszem nem várhatok. Most úgy néz ki stagnálnak a hormonszintek, a lakóm. Nem vagyok meglepődve, nem szomorkodom, de azért nem is vagyok elégedett. Nem vagyok elégedett magammal, mert tudom, hogy többet kell foglalkoznom a gyógyulásommal. És nem vagyok elégedett az orvosi ellátással. Megint nem... A következő vérvételt eltette egészen február végére. A téli MRI pedig elmarad. Azt mondja, nem akar terhelni, hogy isten ments sugarazni... Pedig jól tudjuk, az MRI nem sugaraz, csak a CT. Na mindegy. Majd egy év múlva megyek legközelebb. Aztán lehetséges, hogy jobb is így. Mert két éve már azt hallgatom, hogy nem változott semmi. Talán több idő kell. Nem baj, nem fogok ilyeneken idegeskedni. Megpróbálok minél többet kihozni magamból, többet örülni, mosolyogni, látni a világból dolgokat. Igyekszem majd minél kevesebbet gondolni a lakómra, így talán majd egyszer ő is elfelejtkezik rólam...