2014. április 15., kedd

Néha most is vannak nagy fájdalmaim. Azért nem csak az van, h annyira pozitívan próbálok gondolkodni, h észre sem veszem a fájdalmat. Nem sajnos, sokszor nagyon fáj. Mint ma is. Ez a folyamatos lüktetés, nagyon megvisel. Szoktatok úgy lenni, hogy minden lépésnél belenyilall a fejetekbe? Én ma szó szerint így éreztem, hogy ahogy jártam, ahogy mozdultam, mintha az agyam is mozdult volna. És ilyenkor nehéz minden, de közben mégis csinálni kell mindent tovább.Mit kibír az emberi szervezet, igaz? És ennél sokkal nagyobb bajokat is. Azt gondolom, hogy az én betegségem, még nem az elviselhetetlen kategóriába tartozik, és hiszem azt is, hogy Isten csak annyit terhet ad ránk, amennyit képesek vagyunk elviselni. Csak Isten szerintem sokat méricskél: még tegyek-e hozzá egy kicsit? :)

Nincsenek megjegyzések: