Üdvözlés

Hát sziasztok!
mostantól én is csatlakoztam a bloghoz.és szeretnék is köszönetet mondani szerzőtársamnak, hogy megívott, gondolt rám még a sok gondja-baja közepette is. A történetemet már olvashattátok alább, nagyjából leírtam a lényeget, de nagyon sok mindent tudnék még hozzáfűzni, kiírni magamból apránként, sokszor valóban nem könnyű írni, és van, hogy az embernek nincs is kedve hozzá. Én magam is hónapok óta alig írtam valamit. Még nem tudtam megemlíteni, de amúgy hobbiként verseket írok. sajnos elhanyagoltam az utóbbi időben a versírást, és emiatt furdal is a lelkiismeret. de most igyekszem pótolni a lemaradást. érzem, hogy most fogok tudni írni. és kell is, mert az utóbbi időben szinte megfulladtam a sok gondolattól, a sok érzéstől. annyira elmondanám annak, aki a legfontosabb számomra, de annyira nehéz szavakkal kifejezni valamit, ami annyira mély. Írni könnyebb. Csak neki kell fogni. Ahogy a gyógyulást is nehéz elkezdeni. De ha elhatározzuk magunkat, ha megpróbálunk merni, és máshogy látni a világot, és benne magunkat, akkor észre se vesszük, és változnak a dolgok. Szóval csak azt akarom írni, hogy nagyon örülök ennek a blognak. sokáig nem is találkoztam betegtárssal, és azok az első időszakok nagyon nehezek voltak. Lelkileg most sem vagyok rendben, de változtam, és gyógyultam is. Ezért kell ez a blog, hogy így nagy szavakat használva, összefogjunk, kitartsunk, reménykedjünk. És egymást erősítsük. Úgy hiszem, gyakran hasonló érzéseink, hasonló pillanataink vannak, és ezért fogjuk egymást még jobban megérteni. Ha bárkinek bármiben segíthetek, örömmel teszem. És így tudok majd magamon is segíteni, rajtatok keresztül.
úgyhogy ezer köszönet előre is!

Etti