Sajnos a terv, hogy mindent megosztok majd itt ezen a blogon a betegségemről nem jött össze. De Eszter újra felhívta történetével (ld. előző bejegyzés) a figyelmem arra, hogy igenis van értelme írni, hogy kell írni.
Már két hónapja nem szedem a gyógyszert, lassan aktuális lesz egy MR vizsgálat és vérvétel. Hogy jobban vagyok-e? Eleinte nem nagyon múlt az állandó migrénem, ma már egyre ritkábban szenvedek tőle, mondhatni alig-alig. A közérzetem jó, de sokkal érzékenyebb vagyok, ami persze nem feltétlenül ettől van. Amit észrevettem sajnos, hogy a tejcsorgásom megint megindult, de szerencsére nem vészes, csak nyomásra pár csepp. Tudom, hogy ez nem jó, de én betudom az utóbbi idők stresszének, annak, hogy lelkileg elég mély pontot éltem meg, és élek meg, hogy nagyon sokat idegeskedtem, és nem tudtam tartani a nyugodt lenni.
Minden összejött, sok komoly döntésen kellett és még kell is átesnem, s ez sajnos nem tesz jót a betegségemnek. Extra érzékeny vagyok, de tudom, el fog ez is múlni, s akkor újra helyreáll a szervezetem is.
Még mindig hiszek abban, hogy az MR megint nem mutat ki semmit, s hogy végre tényleg gyógyultként kezel majd az orvosom is.
Hiszek még mindig a Búzafűben, s a nyugodt, kiegyensúlyozott élet gyógyerejében! Ebből sajnos csak az előbbi volt az életem része mostanság, de bízok benne, hogy nem okoztam nagy kárt magamban a sok idegeskedéssel, és még egy hónap alatt vissza tudom azt fordítani, amit esetleg elindítottam.
De ami megint feldobta a kedvem és a hitem, hogy Eszter is végre leírta az ő történetét (lásd előző bejegyzés), és még egy betegtársam be tud itt mutatkozni, és talán segíteni, ösztönözni másokat is tapasztalataival...
Remélem a jövőben is meg fogja velünk osztani gondolatait, érzéseit az ő "lakójáról" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése