Ahogy végigolvastam a bejegyzéseimet, amiket előzőleg írtam, rájöttem,h kezdenek az írásaim nagyon személyessé válni. Úgy gondoltam ugyanis, mielőtt nekikezdtem a blognak, h csak a betegségről, a tünetekről fogok íri. De rájöttem, h ezt nem lehet. Nem lehet az érzelmeket elválasztani a betegségtől. Annyira meghatározza az életem, az életünket, h ez lehetetlen. Mert megszenvedünk ezzel a betegséggel, fájdalmaink vannak. És ami fáj, az nem maradhat érzelmek nélkül. Ezek az érzelmek lehetnek örömteliek vagy szomorúak, de mindenképp jelen vannak a mindennapokban. Az egyik megjegyzés írója ugyanis azt közölte, hogy csak nyalogassuk a sebeinket. Ezen sokat gondolkodtam, mert lehet benne igazság. Annyiban lehet benne igazság, hogy meglehet sokat beszélünk róla, sokat beszélünk az érzelmekről és a nehézségekről. De nem céltalanul tesszük. És ez az, amit a névtelen illető nem értett meg. Segíteni szeretnénk így is, hogy tudják más hipofízis adenómával küzdők is, hogy nincsenek egyedül. Azt hiszem, h ez a célkitűzés megéri az érzelmek vállalását.
Szép napokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése