Jobban érzem magam

Igen, az utóbbi egy-két hétben elég jól vagyok. Volt pár hét, amikor azt hittem, nem bírom ki. De most a mellem se feszül, csak picit.De az semmi. És ma annak ellenére, h nagyon korán keltem, és hosszú volt a napom, a fejfájásom is tűrhető. Sőt el is tudok felejtkezni róla, és teljesen más dolgokon jár az eszem. Ilyen ritkán szokott lenni, mert mindig az járt a fejemben, h már megint fáj, miért fáj már megint, elegem van, nem bírom, meg hasonló... De ma ezt a borzalmas hétfőt is jól viseltem. Úgyh egy kicsit büszke vagyok magamra. Persze a borzalmas hétfő után jön majd egy még szörnyűbb kedd, na majd meglátjuk, h alakul. Szerintem minden rendben lesz. Szeretnék meggyógyulni. A minap a párommal a jövőnkről beszélgettünk, és tudom, h ez a betegség mindig a fejünk fölött lebeg, mégha nem is mindig mondjuk ki hangosan. Arról is szó volt, h talán nem akarok eléggé meggyógyulni. Lehet, hogy néha be vagyok savanyodva mint a tavalyelőtti befőtt, de mindig az van bennem, h megakarok gyógyulni! Meg akarok gyógyulni, magamért, a páromért, a jövőnkért! Nemrég belegondoltam, mennyire szeretnék családot. Hogy milyen jó lenne, ha a karjaimba vehetném, ha agyonpuszilgathatnám a babámat! és ha nem lehetne, meghasadna a szívem is. Szinte most is meghasad a gondolatra. A párommal nagyon családcentrikusak vagyunk, és mióta gyógypedagógusnak készülök, még közelebb állnak hozzám ezek a dolgok. Annyi ilyen dolog jár a fejemben. És annyira akarom. Szépen lefogom vinni azt a semmirekellő prolaktinszintem, és eltüntetem a lakómat! És nagyon boldog leszek, leszünk! Kívánok minden sorstársamnak hasonló optimista gondolatokat, és kitartást! Etti