Rosszullétek

Ma már minden káros gondolat nélkül veszem be a gyógyszert, de nem mindig volt ez így.

Sokáig úgy feküdtem le, hogy én ezt nem akarom, én már nem bírom, én feladom.

Eleinte nagyon nehéz volt hozzászokni, megküzdöttem a mellékhatásokkal… Ha nem közvetlenül elalvás előtt vettem be, akkor hánytam, rosszul lettem.

Sokszor ébredtem éjszaka rosszullétre. Hideg verejtékezés, hidegrázás, hányinger, remegés. Ilyenkor mindig a mosdóban kötöttem ki, és egészen addig, míg a szervezetem ki nem ürült alul-felül nem bírtam ott hagyni. Olyan szinten legyöngültem egy-egy alkalommal, hogy képtelen voltam felkelni a földről, csak ültem a hideg kövön, és vártam, hogy végigmenjen rajtam ez az érzés. Leizzadtam, ugyanakkor jéghideggé vált a testem, és lezsibbadt mindenem. Képtelen voltam felemelni a fejem, képtelen voltam eljutni az ágyig. Egyik ilyen alkalommal fogadtam, meg, hogy csak telefonnal megyek wc-re éjszaka, hisz adódhat olyan szituáció, hogy  tényleg képtelen leszek összeszedni magam.

Akkor azt hittem, minden a gyógyszertől, a betegségemtől van. Igen, részben biztos attól, de ma már tudom, az ember, ha kiegyensúlyozott életet él, elmúlnak a rosszullétek is.

Amikor összejöttem a mostani párommal, nagyon nehéz volt elmondani neki, mivel küzdök, s arra még inkább nehéz volt felkészíteni, hogy éjszaka rosszul lehetek. Erről jobb nem beszélni, azt gondoltam, egészen addig, míg nem jött az újbóli rosszullét.

Soha nem felejtem el, egy kisebb vita után, hátat fordítva neki feküdtem le, majd épp, hogy elaludtam, felébredtem a hideg verejtékezésre, zsibbadásra…

Kimentem a mosdóba, és körülbelül fél óráig küzdöttem… Azt hittem most is képtelen leszek eljutni az ágyig. Persze telefon megint nem volt nálam.

Kénytelen voltam összeszedni magam, majd reggel elmeséltem, mi az amit eddig nem tudott.

Soha nem szabad titkolni a bajainkat mások előtt, bármennyire is nehéz erről beszélni, hisz ha nem egyedül vagyunk vele, sokkal könnyebb megküzdeni is.

A rosszullétek elmúltak, már csak akkor jön elő ritkán, ha nagyon stresszes állapotban fekszem le. Ezért is tudom, nem csak a betegségtől van, csak az én szervezetem nyilván gyengébb, és nehezebben vezeti le a stresszt.

Ma már nem gondolkodom azon, miért szedek gyógyszert, nem gondolkodom azon, hogy ugye nem leszek rosszul tőle, s nem gondolkodom azon, merjem-e elmondani, mi van velem.

Soha nem titkoltam a betegségem mások előtt, bárkinek képes voltam beszélni róla a legnagyobb mélységekig, de azokkal, akik közel állnak hozzám, mindig nehezebb volt megosztani.

Az ember nem akarja, hogy aggódjanak, hogy megijedjenek, de ma már tudom, ha nem osztom meg velük, mikor mit érzek, mikor vagyok rosszul, mi a baj… akkor ha tényleg nagy baj lesz, nem tudnak majd segíteni.

Velem nagy baj már nem történhet, hiszek ebben, de ennek ellenére minden apró jelzésről beszámolok annak, aki a mindennapjaim velem éli.

Ő lehet rámondja, ne fogj mindent a betegségre, de én megnyugszom, hogy tud erről is…

by perec