Nos, újra itt vagyok Pesten. Ismét albérlet, ismét suli, tanulás meg folyamatos megoldásra váró helyzetek. Valahogy lendületet kellene vennem, arra gondolni, hogy ez már az utolsó félév. De valahogy nehéz, sokkal nehezebben megy a tanulás, a ráhangolódás, mint 1-2 éve. Már nagyon érzem a végét, azt, hogy tavasztól megváltozik az életem. Egész életemben tanultam, fura lesz munkát keresni, találni, végezni. De most még tanulnom kéne, írni a szakdogákat. Erőlködöm, de majd valahogy csak lesz. Néha teljesen kétségbeesem. Aztán meg arra gondolok, mit csinálok mindenből ekkora ügyet? Csak egyszerűen élvezni kellene az életet, kihasználni a lehetőségeket. És majd szépen megoldódik minden. Meg kell őrizni az optimizmusunkat, nincs más lehetőség. Ölellek Titeket!
Etti