Tudom, rég nem írtam. Túl vagyok egy nyelvvizsgán, meg pár zh-n, úgyh most már lassan helyrebillenek. Minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. Mostanság... a fájdalmaim sajnos még mindig megvannak, és ma társult hozzá egy kis gyomorfájás is. De most már jelentem, jobban vagyok. A fejfájásomban azért beállt némi pozitív változás, bár helyesebb volna azt mondani, hogy bennem történt inkább kis pozitív változás. Egyre jobban viszonyulok a fájdalmakhoz, van, h akár órákig rá se gondolok, és nem is törődök vele. Vagy nem úgy törődök vele. Lehet hogy csak a megszokás, de nem hinném. Azt hiszem, ráléptem a pozitív gondolkodás útjára, amivel kapcsolatban olyan régen győzködöm magam. Talán már azóta, mióta Pereccel először felvettem a kapcsolatot. Ő azóta is rendületlenül mondja, hogy mennyire fontos a pozitív gondolkodás. És teljesen igaza van. De én vagyok a bizonyíték, hogy ez nem megy napról napra. Mindig csak hajtogattam magamnak, h márpedig te most már optimista leszel, és nem idegeskedsz apróságokon meg hasonló... De valahogy idáig nem ment...Mostanában viszont már érzéseim vannak. Nyugodtság és néha oknélküli öröm van rajtam. Örülök apróságoknak, annak, hogy végre este van, és aludhatok, hogy eltelt a hétfő, hogy csokit eszek, h van egy kis időm beszélgetni a nővéremmel. Hogy elmegyek majd hétvégén színházba. De a nagyobb dolgoknak még jobban örülök. Ilyen a párom, akinek hálás vagyok minden percért.Ilyen volt az is, amikor Ajax megköszönte, hogy felvettem vele a kapcsolatot. Vagy hogy a betegségem kapcsán annyi csodálatos embert megismerhettem!
Talán egy év is kellett hozzá,míg megtanultam kezelni a betegségem, és h ne erre gondolja folyamatosan. Túl sokáig vártam el másoktól a segítséget, mások sajnálatát és megértését. Erre nincs szükségem. Kívánom, h mindenki találja meg, és vegye észre azokat a dolgokat, amik elfeledtetik vele a betegséget! Nehéz, de ez az egyetlen lehetőség, hogy továbblépjünk.
Szép napokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése