Gyógyszer nélkül

Nem egészen úgy sikerült ez a blog, ahogy elképzeltem.
Hogy az idő hiánya, vagy csak az ihlet hiánya az, amiért nem írom/írjuk rendszeresen magam sem tudom. Talán még időt tudnék is szánni rá, csak épp a gondolatok nem jönnek, pedig ha neki ülnék tudnék miről írni.
Így úgy döntöttem vagy bezárom, vagy tényleg megerőltetem magam, és írom rendszeresen, mert egyébként nincs értelme. Hát írok. :)
Tegnap voltam dokinál. Pontosan 5 év telt el azóta, hogy diagnosztizálták a betegségem, s ennyi idő alatt sok minden történt a betegségemmel. Szedtem nagy adagban a gyógyszert, aztán szedtem a legkisebb adagban, s volt egy év amikor abszolút nem szedtem.
Az utóbbi egy évben a legminimálisabb adagot szedtem, s az eredményem még így is jó lett. Egy éve semmit nem mutatott ki az MR.
5 év sok idő, s főleg akkor, ha az embernek abban a tudatban kell leélnie, hogy minden este be kell venni egy pirulát, mert ő beteg.
Én nem tudom már ehhez tartani magam, én már belefáradtam, hogy egyet értsek minden pillanatban az orvossal, és hogy menjek mindig az orvostudomány után. Ezért is kezdtem el inni két éve a búzafüvet, s ezért is vallom, hogy meggyógyultam.
Nem fogadom el, hogy egy életen keresztül szedni kell a gyógyszert, s azt sem, hogy ebből nem lehet kigyógyulni.
Így tegnap határozottan állítottam oda az orvosom elé, eldöntve, hogy most meggyőzöm, hogy hanyagoljuk megint a gyógyszert.
Nem vagyok a magam ellensége, így nyílván, ha nem  lenne migrénem hónapok óta, ha beveszem a gyógyszert, s nem lennék állandóan fáradt tőle, s még az eredményeim se lennének jók, nem ragaszkodnék az akaratomhoz, de én úgy érzem jobb a közérzetem a gyógyszer nélkül, hogy igenis nekem már nincs szükségem rá.
Ahhoz, hogy az orvosom is egyet értsen velem persze kellett az, hogy megosszam vele a terveim a jövőmre vonatkozólag is, hogy ő is lássa, hogy inkább még most kísérletezzünk, mint amikor már nem lesz lehetőség rá.
Így most 5 év után végre megint úgy fekszem le, hogy nem nyúlok a vízhez és az orvossághoz, s nagyon felszabadító az érzés.
Hiszem még mindig, hogy meggyógyultam, vagy legalábbis nem sok kell a teljes gyógyuláshoz, s abban is, ha el tudom érni a stressz nélküli, vagy legalábbis minimális stresszel járó életet, már nem kell visszatérnem ahhoz az élethez, amit most magam mögött próbálok hagyni.
Pár hónap múlva MR, és vérvétel kontroll, addig meg búzafű minden reggel.